A Szépírói Műhely tavaszi féléve folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható. A Líra kurzus hallgatója, Lantay Éva "locsolkodós" verset írt. És csak a vers olvasása közben döbbenünk rá, hogy ez nem éppen hagyományos húsvéti téma - nagyszerű munka, öröm közölni.
Lantay Éva:
locsolókanna
Vigyen egy kannában vizet!
Ott van ön mögött – szól.
Csapot
majd csak húsvétkor nyitják meg.
Pedig, máskor, ekkor,
mintha,
vagy talán túl korán történt.
Hirtelen húsvét lett.
Köszi –
motyogom. Hónom alatt a
krizantém csokor,
sárga,
rövid szárral, hogy beférjen
a márvány vázádba.
Kicsi!
Minden évszakban árulnak
temetővirágot.
Furcsa.
Egyre gyakrabban szaladok
ide. Szokásom lett,
és még
olyan frissnek tűnik az a
karácsonyra hozott
magyal.
A kannát vissza kell vinni.
A maradék vizet
mire?
A temetkezési erté
által most ültetett
fácska
alá locsolom. Rohanok,
mindig sietni kell.
Tudod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése