A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre.
Buda Katalin jól oldotta meg azt a feladatot, hogy egy egyszerű, iskolázatlan ember kifejezéseit jeleníti meg.
Buda Katalin
Imrus
Imrusnak hinak asszontaja pihologus vagy hogy is híják meséjjek az életemrű és mit gondolok de le is
irhatom. Nem szeretek sokat beszéni apam is mindég asszonta hogy a sok szónak
hig a leve. Mondom én nem tú érdekes a tanyán nemigazán van történés. De ha
köll hát köll. Tú sokat nem tudok idesanyámró mer idejekorán itten hagyott. Nem
is emlékszek rája. Csak a fényképe log a falon. Szíp asszony vót, de a szeme tú
szomoru. Kérttem apámat mongya má meg anyám bódog vót e valaha. Ijenko mindig jó
elvert. Nem értetem mér bün a kérdezés. Igy oszt nem sokat tuttam meg a világrú.
Aszt tuttam hogy én nem tehetem ki a lábam a tanyárú és ha valaki jöt mindig
rejtözködni kölöt. Én nem tudom mi galibát csinátam hogy otthun kelet maranni.
Csak a Juli tutta a szomszéd tanyárú hogy élek de az meg nem beszét. Apám monta
néki ha beszé evisznek a hatoságok. Juli asztá nagyon fét. Asszem jól meg
vótunk mi keten. A Juli meg én. Irni ugy
tanutam meg hogy amikor gyütt haza az iskolábú a fészerben tanitot. Apam nem
akarta hogy irjak csak szamojjak hogy elenörizni tuggyam meg vannak é a disznok
meg a kecskék. Apám meséte amiko ép nem gyogyitotta magat akohoval én vótam anyámnak
a kedvence a nyóc másik közü. A tesvéreimet se ismerem. Kései gyerek vagyok
azok meg má rég ementek. Nem is gyüttek visza töbé. Igy oszt apámma étem. Nem
vót az tu vidam az ital evette az eszét mosmá tudom. Montam én neki job lene a
tej én is aztat iszok oszt nincs utána baj. De nem hagatott rám. Én nem tudom
mi van aba az akohoba, de apám aszt hangosztata egéssséges. Annyira egéssséges akart leni hogy asztan orára bukot. Probátam
fösegéni de ugy köpködött meg ruggatott meg kölött várnom vele az estét. Akkor
asztán bevonoszutam a házba. Reggere etünt. Eccer én is megprobátam az akohot fele
anyit ittam mint apám de énekütem mint a veszett kutya. Az ágyás is görbe lett
a sok éneküléstű. Apam nem tutta mi a jófene bajom van. Én se csak azt hogy
utána nagyon fájt a fejem meg a hasam. A fészerbe a sarkot telehanytam. Muszáj
vot a Julit a másik sarokba vini miko tanutunk. Kérdezte mi az a büz de én csak
vontam a válam. Csak azt nem értem hogy a sezlony a székek meg az asztal körbe
jártak a lámpábú meg három vót. Máig nem
tudom az okát. Ja majd efeledem most 14 vagyok. Ezt onnan tudom hogy a Juli
kapott egy dokumentet. Fénykép is van hozá. És a Juli aszt monta egyivásújak
vagyunk. Bár nem tudom az mit jelent én efogadom amit a Juli mond. Eszt a
mútkor meséte miko eggyütt meg nézni hogy vagyok. Hogy kerütem ebe a intézetbe? Eszt a szót nem
ismertem. A pihologikus monta hogy itten segének majd rajtam. Ugy vót hogy apam
megin gyogyitotta magát én épp trágyáztam a jószágok alol. Oszt az egyik
disznoba elbotolt oral a tragyaba. Nem lehetet neki jo a trágya nagyon budos
tud lenni. Én meg nem tuttam bevonszoni a házba mert csuszos vót. Gondutam másko
is alutt már a szabad ég alat majd regel megin etünik. De regel is ot vot.
Probátam én odab vonszoni de éjel eset és még joban csuszot a tragya. Asztan
mikor Juli jöt ő szót az apjának az meg a hatoságnak. Hát igy kerütem ide. Szép
az uj othonom csak aszt nem értem mér
fehér ruhaba jarnak az emberek. Néha jönek kérdeznek. Én szivesen válaszolok. Néha
meg szines gojokat hoznak amit meg lehet eni. Azok teccenek nekem. És utána
mindig máshogyan érezem magam. Mint amiko a mezön fekszek a fübe és nézem a
felhüket. Apámrú anyit tudok it hagyot mint anyám. Idejekoran. Öt nincs kitő
meg kérdnem bódog vót e valaha. Látam én amit látam. Én
bódog vagyok mer a Juli sokszo meg látogat. Remélem ő lessz a feleségem, és ha
a falra kerü a fényképe az ő szeme nem lessz szomoru. Hát nem is tudok töbet
irni. Remélem elégedet lessz a pihologus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése