2015. október 14., szerda

Szépírói kurzus 2015-2016/1. félév/8.

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 
Bauer Krisztina, a dráma kurzus hallgatója, azt a feladatot kapta, hogy egy jelentős szépprózai alkotást színpadra alkalmazzon. Ő Csáth Géza ismert elbeszélését, A varázsló halála című novellát választotta, sikeres, érdekes művét itt közlöm.  

Bauer Krisztina
A Bál

Csáth Géza A varázsló halála nyomán

Szereplők:
            Varázsló
            Apja
Anyja
            Nagyanyja
            Nők (1.2.3.)
            Lány (Halál)
Helyszín:
Egy lakoma maradékait tartalmazó hosszú asztal, félig égett gyertyák, feldőlt poharak. A háttérben a bálteremben táncolók sziluettje látszik. Az asztalnál három nő egy csoportban, tőlük távolabb, szinte a színpad közepén egy magas hátú székben félig háttal egy férfi ül.

Nő1.    Ő lenne az?
Nő2.    Kiről beszélsz?
Nő3.    Várjatok, felteszem a szemüvegem.
Nő1.    Ott az asztal végénél.
Nő2.    Valakire hasonlít. Ez a bajusz..
Nő3.    (szemüvegben) Jé, mintha a Varázsló lenne, de sokkal öregebb.
Nő1.    Nincs bátyja, úgy emlékszem, és ha jól számolom, még harminc sincs.
Nő2.    Milyen sápadt, pont, mint a férjem mikor haldoklott. Meg se mozdul, csukva a szeme.
Nő3.    Az a szép kék szeme, ahogy rám nézett…
Nő1.    (határozottan) Barna.
Nő3.    Emlékszem rá…
Nő1.    (közbevág) Biztos akkor se viselted a szemüveged.
Nő3.    (folytatja) Nem tudtam aludni, apám vitt el hozzá. Káprázatos, színes álmokat varázsolt nekem. Azóta sem láttam olyan gyönyörűt.
Nő1.    (csipeget az asztalról) Velem is megkóstoltatta az ópiumot, az ölébe ültetett, biztos és kényelmes volt ott.
Nő2.    Te már akkor is ilyen termetes lehettél. Szegény Varázsló!
Nő3.    Apám miatt leköltöztünk vidékre, belebetegedtem a szakításba.
Nő1.    Szerencsére nekem alig voltak elvonási tüneteim.
Nő2.    Nézzétek, remeg a keze! Most is akár egy zenészé, finom, olyan arisztokratikus, (sóhajt) igazi művésze volt testem hangszerének.
Nő1.    Nem is értlek! Minden volt csak nem gyöngéd, vad volt és férfias. Izmos kezének szorítását (kihúzza magát) szinte most is érzem a derekamon.
Nő3.    Igazi Varázsló.
Varázsló          (kezével hárító mozdulatot tesz, erőtlenül) Menjenek innen!
(A nők felállnak, lassan elhaladnak a támlás szék előtt és levesznek egy-egy álarcot a Varázslóról, magukhoz szorítva azt kimennek a bálterembe).
(Oldalról belibben egy fehér köpenyes fiatal lány, odaül a támlás szék karfájára)
Varázsló          Végre egy fiatal nő!
Lány    Érted jöttem!
Varázsló          Kétség nem férhet hozzá, hogy mire a nap felkel, már ki leszek nyújtózkodva.
Lány    Félsz?
Varázsló          Nem és szomorú sem vagyok. Az örök asszonyi vonz minket, Faustot és engem is. Látod, téged szívesen megcsókolnálak.
(a Lány ráhajol, megcsókolja)
Lány    Még választhatsz.
Varázsló          Az a sok ópium átjárta már a szerveimet, talán ha előbb látlak meg.
Lány    (sír) Kezdj újra mindent, még harminc se vagy volna időd.
Varázsló          Igen az időből telhetne, de nem bírok. No meg apám drága koporsót csináltatott, azt is hozzák már.
(A bálteremből felerősödik a keringő – Berlioz Fantasztikus szimfónia, A bál tétele.)
(Bejön a Nagymamája, kötést hoz, elejti a gombolyagot, gurul ki a színről.)
Nagymama     Te voltál minden unokám közül a legkedvesebb! Sokat sírtam és imádkoztam érted. (megsimogatja a Varázsló fejét) Hamarosan látjuk egymást. Nyugodj meg, abban a világban már nincs fájdalom. Hamarosan kész a harisnya, amiben majd kinyújtóztatnak.
(Levesz egy álarcot ő is, rátekeri a fonalat, kimegy a gombolyag után). (Bejön az Anyja.)
Anya   Kisfiam, kisfiam nem hallgattál rám. Miért nem akartál rendesen élni? Miért kutakodtál mindig, most többet tudsz a világról? Rajtam is kipróbáltak minden medicinát, még is elvittek a Szent Mihály lován. Kisfiam, kisfiam, úgy pusztulsz el, mint valami kóbor kutya, ki fogja le a szemed? Hol van most az a sok nő, akik szerettek téged?
Varázsló          Én nem szerettem egyiküket sem, csak a vonzás, ami belőlük áradt. Most is csak így élnék, de már nem lehet.
(Anya levesz egy álarcot, eltartja, nézi, megcsókolja a Varázsló szemét, az arcát egy kendőbe temeti, sírva kimegy. Megint felerősödik az előbbi keringő.)
Varázsló          Majd ez a lány... Vele táncolom el az utolsó keringőt. (a Lány felé int)
(A Varázsló apja jön, bevonszol egy cifra, koporsót.)
Apa     Nézd fiam, milyen míves munka. Méretre készíttettem, drága pénzen, micsoda kiadás! Úgy kellett volna élned, mint én, egészségesen, fegyelmezetten. (szemrehányón) Azt akartam, hogy jogot tanulj és nem orvoslást. Beletörődtem, büszke akartam lenni, hogy a professzorságig viszed, de nem így lett. Szégyenszemre katonának is alkalmatlan lettél. Megmondtam, hogy az ópiummal baj lesz. Nézz meg engem, nem mondják, hogy már ötven vagyok, te meg.. (legyint)
(Levesz egy álarcot a Varázslóról, zsebre gyűri, kopogó léptekkel kimegy).
Varázsló          Csak válaszokat kerestem, csak a határokat kutattam.  Nem adták ingyen, megfizetek érte. Többet érdemelnék. Menj, (a Lányhoz) fiatal vagy és szép, és akadnak igen derék férfiak ott künn.
Lány    Ölelj át! Táncoljunk!
(erőre kap, feláll a székből)
Varázsló          Méltó akarok lenni hozzád, (rendezi a ruháját, fésülködik, zsebtükörbe néz) nincs több álarcom, pőre az arcom.
(Átkarolja a lányt, először lassan, majd gyorsulva keringőznek, míg a nyitott koporsóhoz érnek. A Varázsló megrogy, a lány belefekteti, leveszi magáról a fehér köpenyt, alatta fekete testén egy csontváz, a köntössel betakarja a Varázslót. Bejön a Nagymama, a kész zoknit, mintha a lábára húzná. Az Anya letakarja zsebkendőjével az arcát. A lány lehajtja a fedelet és bezárja.)
Halál   S ha mindez volt, ahogy írva,
            hét emberként szállj a sírba.
            Egy, kit tejes kebel ringat,
            egy, ki kemény mell után kap,
            egy, ki elvet üres edényt,
            egy, ki győzni segít szegényt,
            egy, ki dolgozik bomolva,
            egy, aki csak néz a Holdra:
            Világ sírköve alatt mégy!
            A hetedik te magad légy.
(A Halál hátra lép, már nem látszik, vége a bálnak, csend van).

(Az Apa bejön két gyászhuszárral, pénzt oszt ki köztük, kiviteti a koporsót).

Nincsenek megjegyzések: