A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre.
Bauer Krisztina, a dráma kurzus hallgatója, azt a feladatot kapta, hogy egy jelentős szépprózai alkotást színpadra alkalmazzon. Ő Csáth Géza ismert elbeszélését, A varázsló halála című novellát választotta, sikeres, érdekes művét itt közlöm.
Bauer Krisztina
A Bál
Csáth Géza A varázsló halála nyomán
Szereplők:
Varázsló
Apja
Anyja
Nagyanyja
Nők (1.2.3.)
Lány (Halál)
Helyszín:
Egy lakoma maradékait
tartalmazó hosszú asztal, félig égett gyertyák, feldőlt poharak. A háttérben a
bálteremben táncolók sziluettje látszik. Az asztalnál három nő egy csoportban,
tőlük távolabb, szinte a színpad közepén egy magas hátú székben félig háttal
egy férfi ül.
Nő1. Ő lenne az?
Nő2. Kiről beszélsz?
Nő3.
Várjatok, felteszem a szemüvegem.
Nő1. Ott az asztal végénél.
Nő2. Valakire hasonlít. Ez a bajusz..
Nő3. (szemüvegben)
Jé, mintha a Varázsló lenne, de sokkal öregebb.
Nő1. Nincs bátyja, úgy emlékszem, és ha jól
számolom, még harminc sincs.
Nő2. Milyen sápadt, pont, mint a férjem mikor
haldoklott. Meg se mozdul, csukva a szeme.
Nő3. Az a szép kék szeme, ahogy rám nézett…
Nő1. (határozottan)
Barna.
Nő3. Emlékszem rá…
Nő1. (közbevág)
Biztos akkor se viselted a szemüveged.
Nő3.
(folytatja)
Nem tudtam aludni, apám vitt el hozzá. Káprázatos, színes álmokat varázsolt
nekem. Azóta sem láttam olyan gyönyörűt.
Nő1. (csipeget
az asztalról) Velem is megkóstoltatta az ópiumot, az ölébe ültetett, biztos
és kényelmes volt ott.
Nő2. Te már akkor is ilyen termetes lehettél.
Szegény Varázsló!
Nő3. Apám miatt leköltöztünk vidékre, belebetegedtem
a szakításba.
Nő1. Szerencsére nekem alig voltak elvonási
tüneteim.
Nő2. Nézzétek, remeg a keze! Most is akár egy
zenészé, finom, olyan arisztokratikus, (sóhajt)
igazi művésze volt testem hangszerének.
Nő1. Nem is értlek! Minden volt csak nem gyöngéd,
vad volt és férfias. Izmos kezének szorítását (kihúzza magát) szinte most is érzem a derekamon.
Nő3. Igazi Varázsló.
Varázsló (kezével
hárító mozdulatot tesz, erőtlenül) Menjenek innen!
(A nők felállnak, lassan elhaladnak a támlás
szék előtt és levesznek egy-egy álarcot a Varázslóról, magukhoz szorítva azt
kimennek a bálterembe).
(Oldalról belibben egy fehér köpenyes fiatal
lány, odaül a támlás szék karfájára)
Varázsló Végre egy fiatal nő!
Lány Érted jöttem!
Varázsló Kétség nem férhet hozzá, hogy mire a
nap felkel, már ki leszek nyújtózkodva.
Lány Félsz?
Varázsló Nem és szomorú sem vagyok. Az örök
asszonyi vonz minket, Faustot és engem is. Látod, téged szívesen
megcsókolnálak.
(a Lány ráhajol,
megcsókolja)
Lány Még választhatsz.
Varázsló Az a sok ópium átjárta már a
szerveimet, talán ha előbb látlak meg.
Lány (sír)
Kezdj újra mindent, még harminc se vagy volna időd.
Varázsló Igen az időből telhetne, de nem bírok.
No meg apám drága koporsót csináltatott, azt is hozzák már.
(A bálteremből felerősödik a keringő –
Berlioz Fantasztikus szimfónia, A bál tétele.)
(Bejön a Nagymamája, kötést hoz, elejti a
gombolyagot, gurul ki a színről.)
Nagymama Te
voltál minden unokám közül a legkedvesebb! Sokat sírtam és imádkoztam érted. (megsimogatja a Varázsló fejét) Hamarosan
látjuk egymást. Nyugodj meg, abban a világban már nincs fájdalom. Hamarosan
kész a harisnya, amiben majd kinyújtóztatnak.
(Levesz egy álarcot ő is, rátekeri a fonalat,
kimegy a gombolyag után). (Bejön az
Anyja.)
Anya Kisfiam, kisfiam nem hallgattál rám. Miért
nem akartál rendesen élni? Miért kutakodtál mindig, most többet tudsz a
világról? Rajtam is kipróbáltak minden medicinát, még is elvittek a Szent
Mihály lován. Kisfiam, kisfiam, úgy pusztulsz el, mint valami kóbor kutya, ki
fogja le a szemed? Hol van most az a sok nő, akik szerettek téged?
Varázsló Én nem szerettem egyiküket sem, csak a
vonzás, ami belőlük áradt. Most is csak így élnék, de már nem lehet.
(Anya levesz egy álarcot, eltartja, nézi,
megcsókolja a Varázsló szemét, az arcát egy kendőbe temeti, sírva kimegy. Megint
felerősödik az előbbi keringő.)
Varázsló Majd ez a lány... Vele táncolom el az
utolsó keringőt. (a Lány felé int)
(A Varázsló apja jön, bevonszol egy cifra,
koporsót.)
Apa Nézd
fiam, milyen míves munka. Méretre készíttettem, drága pénzen, micsoda kiadás!
Úgy kellett volna élned, mint én, egészségesen, fegyelmezetten. (szemrehányón) Azt akartam, hogy jogot
tanulj és nem orvoslást. Beletörődtem, büszke akartam lenni, hogy a
professzorságig viszed, de nem így lett. Szégyenszemre katonának is alkalmatlan
lettél. Megmondtam, hogy az ópiummal baj lesz. Nézz meg engem, nem mondják,
hogy már ötven vagyok, te meg.. (legyint)
(Levesz egy álarcot a Varázslóról, zsebre gyűri,
kopogó léptekkel kimegy).
Varázsló Csak
válaszokat kerestem, csak a határokat kutattam. Nem adták ingyen, megfizetek érte. Többet
érdemelnék. Menj, (a Lányhoz) fiatal
vagy és szép, és akadnak igen derék férfiak ott künn.
Lány Ölelj át! Táncoljunk!
(erőre kap, feláll a székből)
Varázsló Méltó akarok lenni hozzád, (rendezi a ruháját, fésülködik, zsebtükörbe
néz) nincs több álarcom, pőre az arcom.
(Átkarolja
a lányt, először lassan, majd gyorsulva keringőznek, míg a nyitott koporsóhoz
érnek. A Varázsló megrogy, a lány belefekteti, leveszi magáról a fehér köpenyt,
alatta fekete testén egy csontváz, a köntössel betakarja a Varázslót. Bejön a
Nagymama, a kész zoknit, mintha a lábára húzná. Az Anya letakarja
zsebkendőjével az arcát. A lány lehajtja a fedelet és bezárja.)
Halál S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.
(A Halál hátra lép, már nem látszik, vége a
bálnak, csend van).
(Az Apa bejön két gyászhuszárral, pénzt oszt
ki köztük, kiviteti a koporsót).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése