A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre.
Holcz Csaba "átváltozás"-történetet írt. Benne egyszerre hasznosította Örkény István híres egypercesének ötletét, valamint Kafka abszurditását. Itt közlöm.
Holcz Csaba
Novella az átváltozás hatalmáról
Gábor telefoncsörgésre ébred. Felveszi a telefont és
egy idegen hang szólal meg benne: „újraírtam az utolsó négy sort”. Elhangzik a
négy sor, majd Gábor leteszi a telefont és arra lesz figyelmes, hogy
telefonfülkévé változott.
A gyomra aprópénztől csörög, oldalában késsel bevésett
feliratok díszelegnek és ajtója folyton résnyire nyílik, majd visszazáródik
minden mozdulatánál. Eleinte nem tud mit kezdeni a helyzettel. Nem tudja
felvenni a ruhát, ajtajával csapkodja a hálószobája ajtaját, de csodával
határos módon el tudja hagyni a lakást. Hétfő van, és mostanában csúnyán néz rá
a főnöke. Muszáj elindulnia, majd útközben megoldja a dolgot.
Megáll a zebránál és arra vár, hogy átkelhessen. Egy
javakorabeli asszony, feltűnő kövér termettel, feltűnő nagyságú keblekkel, nagy
virágos nyári ruhába öltözve ki akarja nyitni őt. Gábor majdnem szívrohamot
kap, ijedtében hirtelen kicsapja ajtaját és hátralöki a nőt.
-
Hé! Ne nyitogass
vagy én nyitlak ki! – üvölt rá Gábor
-
Beszél! – mondja
rettegve a nő és elrohan
A lámpa zöldre vált, Gábor továbbmegy. Már csak néhány
utcányira van a munkahelyétől, de nem talál megoldást az állapota javítására.
Esetleg felhívathatná magával az orvost vagy beugorhatna a patikába, talán egy
fájdalomcsillapítóval átvészelhetné a napot. Megérkezik a munkahelyére, de nagy
késéssel, szóval nincs idő trükközni. Beszélnie kell a főnökével és meg kell
mondania neki az igazságot.
A főnöke irodájába lép. Az iroda vezetője hosszasan
méregeti Gábort, majd szemrehányóan megszólítja.
-
Késett! Már
megint.
-
Elnézést,
egészségügyi gondjaim akadtak ma reggel.
-
Az magánügy. Itt
az élet ön nélkül is továbbmegy, ha lemarad, hátrahagyjuk. Ha érti, mire
gondolok… - mondja baljósan a főnök
-
Értem uram.
-
Na, menjen és
fejezze be a könyvelést!
-
Uram… sajnos a
jelenlegi állapotomban nem vagyok képes befejezni a könyvelést.
-
Mi ennek az oka?
– mondja a főnök lassan fortyogó haraggal
-
Hát…
telefonfülkévé változtam. Nem tudom mi erre a szakszó, még nem voltam orvosnál.
-
Mit meg nem
teszek magáért. – szünetet tart – Rendben, menjen le az ügyfélszolgálatra
kezelni a telefonokat.
Gábor mélyen meghajol, vagyis dől és elhagyja az
irodát. Az ügyfélszolgálatnál bekötik a cég telefonos hálózatába és megkezdi az
új munkáját. Egész jól megy neki, beletettek egy nagy katalógust és egy halom
egyéb iratot és ezekben kell lapozgatnia, megválaszolva minden kérdést, amivel
felkeresik. Kivételesen elismerően ráz kezet vele a főnöke a nap végén.
A munka után azt reméli, hogy hazamehet és lepihenhet,
de eszébe jut, hogy randevút beszélt meg mára. Nem akarja lemondani, már így is
többször halogatta és, ha a mai alkalmat is lemondja, akkor biztos vége lesz az
ismerkedésnek. Útnak indul a város egyik elegáns étterme felé.
Az étterem előtt találkozik egy lánnyal, aki
átkarolja, ad egy-egy csókot a két oldalára, majd követi Gábort az étterembe.
Tudjátok, az illemszabály szerint előbb a telefonfülkék és utána a lányok
lépnek a vendéglátóhelyekre, hátha verekedés vagy valami balhé van odabenn. A
randevú elég jól telik. Gábor elmeséli, hogy ki akarta nyitni egy nő munkába
menet, amin a lány nagyot nevet, és elmeséi azt is, hogy az étteremnél várva
egy furcsa téves hívást kapott. A lány hosszasan belemélyed Gábor gombjaiba,
kagylóját finoman megragadja és meghitt hangon szól hozzá.
-
Tudod… te másabb
vagy mint azok, akikkel eddig találkoztam. Nem tudom pontosan miért, de más
vagy. A jó értelemben persze – elmosolyodik –. Tudom, ez csak az első randi, de
lenne kedved feljönni hozzám?
Azt, hogy mi történik a lány lakásán, a tisztelt
olvasó képzeletére bízom, de felnőttek vagyunk és tudjuk, hogy ami egy lány és
egy telefonfülke között történik, ha szeretik egymást, teljesen természetes
dolog. A közös este után Gábor indulni készül, de előbb leírja a telefonszámát
egy lapra. Az ajtónál állva elbúcsúzik a lánytól.
-
A telefonszámom
leírtam és otthagytam az asztalodon.
-
Köszi! Mikor vagy
telefonközelben?
-
Mindig, de
napközben főleg munka miatt, akkor nem tudlak felvenni.
-
Rendben. Szia!
Gábor miközben hazafele sétál, arra gondol, hogy a
legjobb dolog, ami vele történt az, hogy telefonfülkévé változott. Még
néhányszor találkozott a lánnyal, de egyik nap meglátta, hogy egy telefonfülkét
használ a Fő téren és rettenetesen féltékeny lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése