2017. március 5., vasárnap

Szépírói kurzus 2017 tavasz/4 - Kiss Attila elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 
Kiss Attila szintén jól oldotta meg az egyik házi feladatot. Krúdy ikernovellájának sajátos átlényegülése jelenik meg ebben a történetben. Remek munka.  


Kiss Attila
Szülők

Gyerekek voltunk, gyerekek leszünk. Tíz sör után mindenki gyerek.
            Ez az első sör: a gyerekek a vízparton játszanak.
            Ez a második sör: gyerek vagyok, és a vízparton játszom. Van nálam egy papírlap. Csónakot hajtogatok belőle, és eleresztem a vízen. A papírlap szerelmes levél volt.
            Ez a harmadik sör: előveszem a bicskám. Gyöngyháznyelű, és apámtól kaptam. Kifaragok egy vastag ágból egy nagyobb hajót. Sokáig tart. Kiveszem a vízből a papírhajót, széthajtom, és megszárítom a napon. Ebből lesz a vitorla. Az árboc gyorsan elkészül.
            Ez a negyedik sör: vízre teszem a hajót. Az oldalára dől, nem lett jól kiegyensúlyozva. Csak úgy tudom úsztatni, ha fogom. Leveszem a nadrágom, hogy a hajóval bemehessek a vízbe. Tartom a faránál, szépen siklik a felszínen.
            Ez az ötödik sör: eszembe jut, hogy anyám süteményt süt otthon. Felidézem, hogy szokta csinálni. Kihúzza a nyújtódeszkát a konyhaasztalból, azon sodorja a tésztát. Lekvárért le kell menni a pincébe. Kijövök a vízből. Mire megszáradok, a sütemény megsül.
            Ez a hatodik sör: kiszakadt a nadrágom. Többször is belevágtam, mikor faragtam a hajót. Anyám nagyon mérges lesz. Anyám mérgesen is szelíd. Elalszom. Nem zavarnak a lyukak a nadrágon. A hajó mellettem hever a szárazon.
            Ez a hetedik sör: ezt a sört átaludtam.
            Ez a nyolcadik sör: Pista felébreszt, és szól, hogy menjek vele. Valami ellenséges csapatról magyaráz, akik elfoglalták a bunkert. Nem nagyon szeretem ezeket a csapatos meg ellenséges játékokat, de valakire hallgatni kell az életben. Én Pistára hallgatok. A bunker lenyűgöző: lombos ágakból összerakott, hatalmas sátor az erdőben. Egyedül soha nem tudnék ilyet építeni.
            Ez a kilencedik sör: a bunkert tényleg elfoglalták. Most foglyul ejtettek bennünket. Nem mehetünk ki a bunkerből. Egyébként rendesek, megkérdezik, nem vagyunk-e szomjasak. Nem akarnak bántani, de állítólag másokat megvertek. Haza akarok menni! Megijednek, hogy sírok, és elengednek bennünket. Pista nem büszke rám.
            Ez a tizedik sör: felnőtt vagyok? Muszáj hazamenni, késő van. Felállni nehéz. Hová lettek a gyerekek? Szédülök, hogy fogok így autót vezetni?

Felnőttek leszünk. Akkor már nem kell magyarázatot adnunk semmire.
            A vízparton áll egy színpad, a színpad mögött egy tízhúrú gitár.
            Megpendítem az első húrt. Valaki rám szól: – Azt ne piszkáld! Apa iszik egy sört a színpad előtt.
            Megpendítem a második húrt. Valaki megint rám szól: – Mondtam már, hogy ne piszkáld! – Jó, jó! – felelem sértetten.
            Ha nagy leszek, zenész leszek. Gitárművész. Láttam egy régi képet egy gitárművészről. Széles kendővel volt átkötve a dereka. Szerzek egy konyharuhát, és a derekamra kötöm. A többiek kinevetnek. Nem veszem észre, hogy rajtam nevetnek, csak Gábor szól: – Nem veszed észre, hogy rajtad nevetnek?!
            Megpendítem a harmadik húrt. Az a valaki most már nem szól semmit. Apa iszik még egy sört a színpad előtt.
            Megpendítem a negyedik húrt. Az a valaki megkérdezi: – Ki akarod próbálni? Nem válaszolok. Nem akarom kipróbálni. Én gitárművész leszek, és ha egyszer gitárművész leszek, játszani fogok egy ilyen gitáron, és akkor senkinek nem kell majd megkérdeznie, hogy ki akarom-e próbálni. Hát nem elég világos ez?
            Megpendítem az ötödik húrt. Az a valaki otthagy. Apa sört iszik a színpad előtt.
            Megpendítem a hatodik húrt. Azt olvastam, hogy a gitárművészek már kicsi koruktól kezdve egész nap csak gyakoroltak. Nekem nem kell gyakorolni. Ha felnőtt leszek, kezembe veszem a gitárt, és megszólaltatom. Szépen, harmonikusan, ahogy kell.
            Megpendítem a hetedik húrt. Apa elment valahova. Biztosan WC-re.
            Megpendítem a nyolcadik húrt. Besötétedett. A nyárfák fölött csillagos az ég. A csillagokat valaki szétszórta az égen. Össze kellene szedni őket, és szép, szabályos alakban újra kirakni.

            Megpendítem a kilencedik húrt. Haza kellene mennünk. Apa hogy fog így vezetni, egyenesen járni se tud? Gabi néni felajánlja, hogy hazavisz minket. Velem beszél, mert apa lehet, hogy már nem érti. Ő el tudja vezetni az autónkat, azt mondja. Látom a tekintetén, hogy nem ivott. Én ülök a vezetőülés mellé, mert én tudom, merre lakunk. Angit még meg kell keresni. Utoljára a lányokkal játszott. A gyerekülést a csomagtartóba tesszük, hogy apa is elférjen a hátsó ülésen. Mielőtt elindulnánk, még megpendítem a tizedik húrt.

Nincsenek megjegyzések: