2018. február 26., hétfő

Szépírói kurzus 2018/tavasz/4 Németh Noémi verse

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 
A Líra kurzus legutóbbi foglalkozásán az volt a feladat, hogy a saját nevünkkel írjunk verset, miként azt József Attila tette. Németh Noémi jó verset írt, József Attila után, szabadon.  

Németh Noémi:

Németh Noémi


Németh Noémi, hidd el, szeretetre méltó vagy.
Meglehet a jó szívemet anyámtól örököltem.
Aki arra nevelt, hogy fogadjam el az embereket.
A maguk valójában. Bár sosem jártam templomba,
mégis hiszem az Istent és a túlvilágot.
Feladattal jöttem ide.

Egész életemben éreztem a késztetést, hogy másokért éljek,
mások javát szolgáljam fizikai- vagy lelki értelemben.
Jóllehet az emberek családra vágynak, ahogy én is vágytam,
nekem mégsem adatott meg, hogy saját családom legyen.
Már az első férfival kezdődött, mikor kislány voltam. 
Ez a világ túl szennyes, hogy élni lehessen benne.
Sokan fürdetik meg a testük,
de a lelküket mocskosan hagyják.
Vannak, akik annyira önzők, hogy minden javat maguknak akarnak,
míg másokat a bűnözésbe vagy a szegénységbe taszítanak.
Végül mindenki ugyanabba a gödörbe jut.
Vajon ki váltja meg az emberiséget önmagától?!
Amit adsz, visszakapsz. Ez a karma törvénye.
Az ember a szeretetre született.





1 megjegyzés:

Ildikó Vezsenyi írta...

Remek, Noémi! Gratulálok!