2018. február 26., hétfő

Szépírói kurzus 2018/tavasz/3 Vezsenyi Ildikó versei

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. 
A Líra kurzus legutóbbi foglalkozásán az volt a feladat, hogy a saját nevünkkel írjunk verset, miként azt József Attila tette. Vezsenyi Ildikó remekül teljesítette a feladatot.  

Vezsenyi Ildikó

Vezsenyi Ildikó, a költő, haragszik (1)

Nem tudom, mi ez. 
Nyilván a rossz részem. 
Homok a kagylóban.
Irritáció, pír, varr, seb. 

Szarból kavart tejszínhab.
Amihez én értek. 

Eszköz hozzá az idő nyomása.
Hatványozódik. 


Összesűrűsödött lélek az anyag határán. 
Szavakká lett, nem testté: 
epekővé vagy vakbélgyulladássá. 

Esszencia, szóillat, párlat, 
illékony gondolat lecsapódása papíron. 
Belső árnyék vetületem, kiköpött részem. 

Vezsenyi Ildikó, a költő, haragszik (2)

Egy biztos. Mindez nem én vagyok. 
Vagyok az úr, a vers csak cifra szolga.
Én költőként, nőként, se úr, se szolga, 
legfeljebb eszköz.

Csésze, ami összefogja
az erjesztéssel érlelt gondolatot. 
Magadat ízleled benne,  
nyálad PH-jával keveredik. 

A jót könnyű szeretni.
Nincs vele munka. 
Könnyű a gyönyörűség. 

De a rosszban meglátni a jót, 
a csúnyában a szépet, 
valami ilyesmi a művészet. 

Nincsenek megjegyzések: