61
éves férfi, festő, svéd, norvég gyökerekkel
Arviid
Svante (Mádi Beáta)
Férfiszerelem
A
véletlen hozta elém.
Fiatal
kora ellenére volt
valami
szokatlan komoly
benne,
talán a magába forduló
tekintet
szürke pillantása,
talán
a ki nem mondott szavak,
melyet
mind ott fogott a levegő
a
kávézó emeleti hangulatában.
Néztem.
Néha, néha meglepett,
felém
adta arcát, s a mély
ahogy
önmagába engedett
marasztalt,
s csak vártam míg
a
társaság megfogyatkozik.
Az
arc apró borostái lágyan
futottak
az arcél finom ívén és
a
leplezetlen vágy nyújtózása
elért,
fordultam még inkább felé,
és
egy megkésett félmosoly
különösen
izgatottá tett.
Szép
volt.
A
test, a széles váll, keskeny derék
mint
kőbe faragott vágyakozás
ott
volt, s nekem kínálkozott.
Kivárt
az est, az együtt, az enyém,
mind
velünk maradt, talán soha
nem
lesz újra itt a pillanat,
de
mindketten tudtuk, a most
felajánlása
örökre megbolygatott
valami
eredendő, elképzelt
hovatartozást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése