Szépírói kurzus 2020/tavasz/3 Bánhidi Alexandra elbeszélése

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Bánhidi Alexandra Franz Kafka "A törvény kapujában" című elbeszélése ihletésére írt egy érdekes novellát. Kiváló munkáját örömmel közlöm.

Bánhidi Alexandra

Peripetia

Izgalmakkal teli szombatra ébredtek a cirkusz artistái. Ma van a napja, amikor egy teljesen új mutatványsorozattal állnak a közönség elé, s talán ez hozza majd el számukra a sikert.

– Ébresztő emberek, itt az idő gyakorolni! – a buzgó légtáncosok hangja töri meg a csendet. Beletelik egy kevés időbe, mire a teljes létszám felsorakozik a nagysátorban, hogy megkezdhessék az előkészületeket.

Amíg a porondmester végignéz a többieken, meghökkenve teszi fel a kérdést:

– Hol van az a félnótás bohóc? – riadt arcok fürkészik a teret, hátha csak elbújt a tréfamester. – Azt kérdeztem, hol van az a szerencsétlen? Aki tudja, mondja meg, hogy hova lett – válik hangja egyre élesebbé.

– Talán a sátrában van, és alszik – jegyzi meg halkan az egyik kötéltáncos.

– Nem lehet ott, hisz mindent ellenőriztünk – mondja a másik.

Mialatt civakodnak társuk hollétén, egyszer csak meglátják, ahogy a ponyvát félrehajtva besétál a piros orrú, csíkos nadrágú artista.

–  Hát te meg hol a fenében voltál? – vetik oda kurtán a kérdést a többiek.

– Szedd a lábadat, te ügyefogyott! A késésedért pedig az előadás után számolunk! – fenyegetőzik a porondmester.

–  Befejeztem – jegyzi meg halkan a bohóc.

–  Parancsolsz? – hüledezik a porondmester.

–  Nem lépek fel többet veletek.

Erre a többiek:

 –  Ezt nem teheted! Képes lennél cserbenhagyni a társaid! – kilőtt puskagolyógént záporoznak a kérdések.

–  Sajnálom, ha csalódást okoztam, de szeretnék fontos lenni a világomban – közli orrát lógatva a mókamester.

– Fontos lenni? Világodban? Emberek többségét nevetteted meg újra és újra, munkád boldogsággal jár, és mindig mosolyoghatsz. Hát már ez sem elég jó neked? –  szegezik neki a kérdést.

–  Elég volt! Most és mindenkorra befejezed a siránkozást! Idefigyelj, te macskajancsi! Sok pénzt fizettem érted, az enyém vagy, azt teszed, amit mondok! Most azonnal összeszeded magad, mosolyra biggyeszted ajkaid, és beállsz a sorba! Ha nem lennék, már rég egy semmirekellő csavargó volnál! Az én szolgám vagy! –  üvölt rá a porondmester.

Erre a bohóc ledobja piros orrát, szív egy mély levegőt, majd egészen közel sétál feljebbvalójához.

–  Jóllehet nincs lakhelyem, se aranyam, de nem szolgálok semmit és senkit ezen a földön. Önmagam vagyok a sorsom kovácsa, és a sorsom a kovácsa önmagamnak.

         A társulat tagjai földbe gyökerezett lábakkal vetnek pillantást egymásra.

–  Tényleg azt hiszed, számítasz majd bárkinek is? – élcelődik a porondmester.

A bohóc mosolyogva veti oda a kérdést a többieknek:

 –   És ti?