A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Próza-Dráma kurzus hallgatója, Szilágyi Tímea Natália azt a házi feladatot választotta, hogy Hemingway nyomán egy sajátos hangulatú, dialógusokra épülő novellát ír. Kiváló munkáját örömmel közlöm.
Szilágyi Tímea Natália
Szökésben
A büfé ajtaja kinyílt, és két fiatal
lépett be rajta. Húszas éveikben járhattak, a férfi a karjánál fogva húzta maga
után a lányt. Leültek a pult mellé.
– Mit adhatok? – kérdezte tőlük a
pultos.
– Kólát jéggel – felelte kurtán a férfi.
Közben mellette a lány maga elé meredve bámult a semmibe. Láthatóan meg volt
zavarodva.
– Hölgyem? – kérdezte újból a pultos.
Nem jött válasz. A csendre a férfi
felkapta a fejét, és határozottan a lányra szólt. – Legalább vizet igyál.
– Nem kérek – válaszolta halkan a lány,
továbbra is a semmibe meredve.
– Teljesen ki fogsz száradni, a végén
már ahhoz sem lesz erőd, hogy a saját lábadon gyere.
– Bánom is én – felelte a lány. Bal
kezével rákönyökölt a pultra, arcát beletemette.
– Akkor is enni fogsz, ha le kell dugnom
a torkodon! – mordult rá durván a férfi, aztán a pultoshoz fordult. – Hozzon neki
valamilyen szendvicset meg egy pohár vizet. És siessen!
A pultos elindult a konyhába. A férfi
elővette a telefonját, és vadul nyomkodni kezdte, olykor a lányra pillantott.
– Nagy butaságot csináltál. Még nagy
szerencse, hogy időben elcsíptelek.
– Nem tettem semmi rosszat.
– Dehogynem. Tudod, hogy nálunk nem így
mennek a dolgok. A kis kalandod sokba fog még kerülni.
– Én nem akartam senkinek sem ártani,
csak élni akartam az életem.
– Kár, hogy így gondolkodsz. Nem is
tudod, mennyire szerencsés vagy, a többiek mind irigyek rád.
A lány rezzenéstelen arccal meredt maga
elé. A pultos hamar meghozta a szendvicset és az italokat. Mikor letette az ételt a lány elé, az arcába nézett, akinek hosszú, fésületlen sötétszőke haja az
arcába lógott, viszont így is szép volt.
– Köszönöm – mondta a lány. A szája
széle sebes volt, mint akit arcul vágtak.
– Egyél gyorsan, aztán húzzunk – vetette
oda a férfi. – Cigizek és felhívom a főnököt. Mire visszajövök, légy
kész.
Kisétált a parkolóba. Bentről látni
lehetett, ahogy hív valakit, aztán szélesen gesztikulálva magyarázni kezd.
Többször is a fejéhez kapott, a cigibe szinte bele sem szívott.
Bent a pultos a poharakat rendezgette.
Kihasználva, hogy a férfi nem volt ott, többször is a lányra nézett, aki kihívóan
vonzó volt, és szomorú tekintete a seb ellenére még szebbé tette.
A lány megérezte a tekintetét, és
felpillantott rá, elmosolyodott. – Ennyire érdekes lennék?
– Bocsánat, nem akartam zavarba hozni.
– Ugyan. Gondolom, nem gyakran lát
ilyesmit.
– Láttam én már mindent. Mondhatni nehéz
meglepni.
A lány erre gúnyosan felnevetett,
ujjaival a szalvétát gyűrögette. Kint a férfi még mindig ingerülten telefonált,
látszólag rossz híreket kapott.
– Történt itt már mindenféle. Voltak itt
már érdekesebb arcok is – mondta a pultos, most már az asztalt törülgetve.
– Akkor gondolom, sok ilyennel
találkozott mint én.
A pultos felnézett a lányra. Az arcát
fürkészte majd a csaphoz sétált és beledobta a rongyot.
– Még régebben betévedt ide egy lány.
Nagyon fiatal volt és rémült, segítség kellett neki. Akkor voltam itt kezdő.
Próbáltam faggatni, megtudni miféle, hogyan segíthetek.
– És tudott neki segíteni? – kérdezte a
lány.
– Nem tudtam meg róla semmit – mondta a
pultos. Kezeivel megtámaszkodott az asztalon és kifelé nézett az ablakon,
elgondolkozott. – Nem sokkal ezután eljöttek érte. Az egyik férfi odajött
hozzám, és azt mondta, nem láttál semmit, és ez így lesz jó.
A lány leszegett fejjel némán ült a
bárszéken. A szendvicsével játszott, ide-oda tologatta, de meg se kóstolta.
Közben visszatért a férfi. Belökte a
büfé ajtaját és gyors léptekkel a lányhoz ment.
– Most rögtön indulnunk kell, zabos a
főnök. Nincs időnk várni.
A zsebéből előrántott készpénzt és a
pultra dobta. Megragadta a lány karját, majd sebesen távoztak.
A pultos pár másodpercig utánuk nézett, aztán elkezdett takarítani a vendégek után. Elmosta a poharakat, a lány érintetlen
szendvicsét pedig egy mozdulattal a szemétbe dobta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése