2021. április 1., csütörtök

Szépírói kurzus 2021/tavasz/28 - Szilágyi Tímea Natália elbeszélése

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Szilágyi Tímea Natália azt a házi feladatot választotta, hogy Hemingway nyomán egy sajátos hangulatú, dialógusokra épülő novellát ír. Kiváló munkáját örömmel közlöm. 


Szilágyi Tímea Natália

Szökésben

 (Ernest Hemingway nyomán)

 

A büfé ajtaja kinyílt, és két fiatal lépett be rajta. Húszas éveikben járhattak, a férfi a karjánál fogva húzta maga után a lányt. Leültek a pult mellé.

– Mit adhatok? – kérdezte tőlük a pultos.

– Kólát jéggel – felelte kurtán a férfi. Közben mellette a lány maga elé meredve bámult a semmibe. Láthatóan meg volt zavarodva.

– Hölgyem? – kérdezte újból a pultos.

Nem jött válasz. A csendre a férfi felkapta a fejét, és határozottan a lányra szólt. – Legalább vizet igyál.

– Nem kérek – válaszolta halkan a lány, továbbra is a semmibe meredve.

– Teljesen ki fogsz száradni, a végén már ahhoz sem lesz erőd, hogy a saját lábadon gyere.

– Bánom is én – felelte a lány. Bal kezével rákönyökölt a pultra, arcát beletemette.

– Akkor is enni fogsz, ha le kell dugnom a torkodon! – mordult rá durván a férfi, aztán a pultoshoz fordult. – Hozzon neki valamilyen szendvicset meg egy pohár vizet. És siessen!

A pultos elindult a konyhába. A férfi elővette a telefonját, és vadul nyomkodni kezdte, olykor a lányra pillantott.  

– Nagy butaságot csináltál. Még nagy szerencse, hogy időben elcsíptelek.

– Nem tettem semmi rosszat.

– Dehogynem. Tudod, hogy nálunk nem így mennek a dolgok. A kis kalandod sokba fog még kerülni.

– Én nem akartam senkinek sem ártani, csak élni akartam az életem.

– Kár, hogy így gondolkodsz. Nem is tudod, mennyire szerencsés vagy, a többiek mind irigyek rád.

A lány rezzenéstelen arccal meredt maga elé. A pultos hamar meghozta a szendvicset és az italokat. Mikor letette az ételt a lány elé, az arcába nézett, akinek hosszú, fésületlen sötétszőke haja az arcába lógott, viszont így is szép volt.

– Köszönöm – mondta a lány. A szája széle sebes volt, mint akit arcul vágtak.

– Egyél gyorsan, aztán húzzunk – vetette oda a férfi. – Cigizek és felhívom a főnököt. Mire visszajövök, légy kész.

Kisétált a parkolóba. Bentről látni lehetett, ahogy hív valakit, aztán szélesen gesztikulálva magyarázni kezd. Többször is a fejéhez kapott, a cigibe szinte bele sem szívott.

Bent a pultos a poharakat rendezgette. Kihasználva, hogy a férfi nem volt ott, többször is a lányra nézett, aki kihívóan vonzó volt, és szomorú tekintete a seb ellenére még szebbé tette.

A lány megérezte a tekintetét, és felpillantott rá, elmosolyodott. – Ennyire érdekes lennék?

– Bocsánat, nem akartam zavarba hozni.

– Ugyan. Gondolom, nem gyakran lát ilyesmit.

– Láttam én már mindent. Mondhatni nehéz meglepni.   

A lány erre gúnyosan felnevetett, ujjaival a szalvétát gyűrögette. Kint a férfi még mindig ingerülten telefonált, látszólag rossz híreket kapott.

– Történt itt már mindenféle. Voltak itt már érdekesebb arcok is – mondta a pultos, most már az asztalt törülgetve.  

– Akkor gondolom, sok ilyennel találkozott mint én.

A pultos felnézett a lányra. Az arcát fürkészte majd a csaphoz sétált és beledobta a rongyot.

– Még régebben betévedt ide egy lány. Nagyon fiatal volt és rémült, segítség kellett neki. Akkor voltam itt kezdő. Próbáltam faggatni, megtudni miféle, hogyan segíthetek.

– És tudott neki segíteni? – kérdezte a lány.

– Nem tudtam meg róla semmit – mondta a pultos. Kezeivel megtámaszkodott az asztalon és kifelé nézett az ablakon, elgondolkozott. – Nem sokkal ezután eljöttek érte. Az egyik férfi odajött hozzám, és azt mondta, nem láttál semmit, és ez így lesz jó.

A lány leszegett fejjel némán ült a bárszéken. A szendvicsével játszott, ide-oda tologatta, de meg se kóstolta.

Közben visszatért a férfi. Belökte a büfé ajtaját és gyors léptekkel a lányhoz ment.

– Most rögtön indulnunk kell, zabos a főnök. Nincs időnk várni.

A zsebéből előrántott készpénzt és a pultra dobta. Megragadta a lány karját, majd sebesen távoztak.  

A pultos pár másodpercig utánuk nézett, aztán elkezdett takarítani a vendégek után. Elmosta a poharakat, a lány érintetlen szendvicsét pedig egy mozdulattal a szemétbe dobta.

 

 

 


Nincsenek megjegyzések: