A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Dráma-Próza kurzus hallgatója, Borka Mária Anna azt a feladatot választotta, hogy Virginia Woolf Orlando című regénye nyomán ír egy elbeszélést. Sajátos humor, kiváló munka.
BORKA MÁRIA ANNA
BMA
PIROS KÖRÖMCIPŐ HELYETT,
FEKETE FÉLCIPŐ
Virginia Woolf : Orlando című műve alapján
Budai villanegyed, buszmegálló. Őszi délután. Egy alak, téli kabátba
burkolózva ül a padon. A fejét, arcát betakaró, vastag kendő alól, csak a szeme
látszik.
– Maradj nyugton! Várunk! – morogja, száját résnyire nyitva.
Csinos, kosztümbe öltözött, fiatal lány közeledik. Magas sarkú cipőjének
kopogása felveri a csendet. Kezében telefon.
– Igen, szerintem is furcsa társaság. Én inkább érdekesnek nevezném
őket. A mostani előadásuk címe: „Tegnap Gizi, ma Géza”. Gondolod, hogy náluk
még ez is megtörténhet? – nevet. – Műtét nélkül? Én nem hiszem. Szerinted
tegnap este már… estére már én is más lettem? Most, hogy mondod – hangja
komolyra vált. – Én is észrevettem, például szorít a cipő. Igen, ez komoly
dolog… na, jó, rendben, majd beszélünk. Szia, Zoli! – A telefont a táskájába
teszi. – Jó napot kívánok! – köszön a padon ülőnek. – Remélem, hamarosan jön a
busz! Sietek, nem késhetek el! – járkál idegesen. – Milyen hideg van!
– Régen, nekem is ilyen cipőm volt – hallatszik a nehezen érthető mély,
recsegő motyogás a kendő alól. – Piros, kopogós… régen… ma már csak emlék.
Abból is a rosszabbik. Nekem elhiheti! Meg kell tőle szabadulni! Én is így
tettem, elajándékoztam. Szabadulni kell mindentől… mindenkitől! Emberektől,
tárgyaktól, emlékektől! Én is… akkor, amikor… az történt!
A lány távolabb húzódik. Testén borzongás fut végig.
– Az Univerzum küldi az üzeneteket, jeleket – halk, női hangot hall a
pad felől. – Sorsfeladattal érkeztél a Földre. Sajnos, ettől eltávolodtál.
Emlékezz! Térj vissza az életfeladatodhoz!
– Tessék… mit mond? – lép közelebb a padhoz a lány. – Nem hallottam, mit
mondott? Mit tetszett mondani?
– Na, végre, jön a busz – az alak feltápászkodik. Látszik, szoknya van
rajta. – Gyere!
Szoknyája alól, fekete macska bújik elő. Farkát az égnek meresztve,
mérgesen, fújva, közelít a lány felé.
– Gyere! Erre most nincs idő! – indul el csoszogva a szoknya miatt,
asszonynak látszó alak.
A lány mellé érve, megáll.
– Tessék! Ez a magáé! – nyújt a lánynak egy, fekete, kis csomagot.
– Mi… mi ez?
– A magáé! Fogja! – teszi a lány kezébe a papírgombócot.
– Mi ez?
– Cipőfűző… fekete, férfi, félcipőbe való, cipőfűző. Segíteni fog a
magasabb rendű cél elérésében!
– Nem értem. Mit beszél? – kérdezi a lány szemét a földre szegezve. –
Nem nézek rá! – gondolja. – Ez nem lehet igaz, csak képzelődöm.
Nyikorogva fékez a busz, nyílik az ajtó. Üres, nincs rajta utas.
– Jobb, ha vigyázz, addig is… ezzel a piros körömcipővel! Nem magának
való! Itt az idő –, kászálódik nehezen a lépcsőn felfelé, a különös alak. – Ne
felejtse, mindannyian egy, nagy egység részei vagyunk! Kapcsolódunk az
Univerzum egészéhez, az Univerzum kommunikál velünk! Tegnap Gizi, ma Géza… –
hallatszik szuszogó hangja a kendő alól. – Sofőr! – kopogtatja meg a vezetőt
elválasztó ablakot. – Induljon, induljon! A kapcsolat létrejött, a változás
elkezdődött! Induljon már! Nem látja, nem akar… még nem akar velünk utazni! –
int a lent álló lány felé.
Az ajtók becsukódnak, a jármű elindul.
A lány döbbenten nézi a távolodó buszt.
– Sicc! Eredj innen! – löki arrébb a lábához dörgölődő fekete macskát. –
Nem vagyok jól! Mi történik velem? Zoli, Zoli… félek – suttogja maga elé.
Előveszi a telefont.
– Halló, Zoli gyere értem! Gyorsan! Gyere! A buszmegállóban vagyok.
Nincs baj, csak kicsit… nem vagyok jól! Miért, milyen a hangom? Furcsa? Mély?
Félek, lehet, hogy igaza van?… Elkezdődött… ne kérdezősködj! Kérlek, siess! És
hozd a fekete félcipődet is!
Budapest, 2023-09-21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése