Szépírói kurzus 2023/tavasz/16 - Bálity Csaba novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Bálity Csaba azt a feladatot választotta, hogy Örkény István  A Sátán Füreden című egypercese nyomán megírja az újabb "sátáni" történetet. Igen jól sikerült munka, nagy örömmel közlöm.

Bálity Csaba

A Sátán a Mészáros utcában

A sofőr jobbra-balra forgatta a fejét, hol az egyik, hol a másik tükörbe pillantgatott tolatás közben. A szemetesautó hangos pittyegése megtörte a budai mellékutca reggeli csendjét.  A két kukás még a saroknál leugrott a kocsiról, egykedvűen sétáltak a parkoló járművek mellett. A magasabbik, borostás negyven körüli férfi egy pillanatra megtorpant.

– Figyeld má’, ez meg mi a faszom? – kérdezte a fiatalabb társától, állával a kukák felé bökve.

A járdaszegély mellett sötétszürke nejlonzsákok hevertek, nekitámasztva a katonás sorban álló szemetesedényeknek. A másik, egy valamivel fiatalabb, sápadt, karikás szemű férfi érdeklődve vette szemügyre a spárgával bekötött szájú zacskókat. Közelebb lépett, bakancsával megrugdosta őket, de nem lett okosabb. Mindketten tanácstalanul nézték a kompozíciót, amikor nyikorogva kinyílt a ház kapuja,  egy lakó lépett elő a sötétből. A szemüveges férfi csíkos fürdőköpenyt, frottírzoknit és papucsot viselt. Mindkét kezét a köntös zsebébe mélyesztette.

– Jó reggelt – mondta a két kukásnak, akik szó nélkül visszabiccentettek. – Ezeket is fel kéne dobni – mutatott a zsákokra anélkül, hogy kezét kihúzta volna a zsebéből.

– Mi van benne? – kérdezte érdeklődve a karikás szemű.

– Mit számít az, mi van benne? Hajítsák fel a kocsira és kész!

– Ez nem olyan egyszerű – vette át a szót az idősebb kukás. – Egyrészt, csak az edényekbe kitett hulladék elszállítását rendezte a társasház. Az egyebekre nincsen fedezet.

Itt rövid hatásszünetet tartott, mivel ezt érezte a legfontosabb üzenetnek, és bár további érvek is voltak a tarsolyában, úgy tervezte, ezeket majd akkor veti be, amikor az árról kezdenek alkudozni. A terv működőképesnek tűnt, a köpenyes először vette ki kezét a zsebéből. Ujjait végig húzta a markában tartott pénzen, hogy egyértelművé tegye, egynél több bankjegyet szorongat.

– Ezen talán csak lehet segíteni – mondta magabiztosan, miközben visszacsúsztatta a pénzt a fürdőköpeny zsebébe.

– Másrészt – folytatta a kukás, mintha meg se hallotta volna a közbevetést – egyáltalán nem mindegy, milyen típusú hulladékról van szó.

– Nukleáris hasadóanyag. Az gond? – kérdezte szája szegletében egy félmosollyal a köpenyes, de aztán látva a másik kettő döbbent arcát, hamar felismerte, hogy humorizálással aligha éri el a célját. 

– Természetesen vicceltem, nincsen benne semmi rendkívüli. Megnyugodhatnak.

– Mi aztán nem vagyunk nyugtalanok – csapta le a magas labdát a fiatalabb szemetes. – Tőlem ítéletnapig itt maradhatnak ezek a zsákok. Az önkormányzatnál lehet konténert rendelni. Fent van a telefonszám a honlapon. Minden jót!

Mintha egy begyakorolt koreográfia szerint zajlanának az események, a borostás füttyentett a sofőrnek, hogy indíthat.

– A kommunális hulladékot is itt hagyják? – kérdezte gúnyosan a köpenyes, hogy egyértelművé tegye, tudja, csak színjátékot játszik a másik kettő. Kezére játszott az is, hogy éppen ebben a pillanatban nyílt a vezetőfülke ajtaja, és a gépkocsivezető, aki az eddigi párbeszédből egy szót se hallott, érdeklődve közeledett a kompániához.

– Mi van már? – kérdezte a sofőr a kollégáit.

– Ezeket akarja elvitetni az úr – mondta magyarázólag a karikás szemű, miközben egy pillanatra se vette le tekintetét a fürdőköpenyesről.

– Mi ez?

– Éppen ezt szeretnénk kideríteni – mondta a borostás – de nagyon titokzatos az úriember.

– Nincsen ebben semmi titok, csak nem értem a körülményeskedés okát. Azt hittem, mostanra már árkon-bokron túl lesznek.

– Eleve vannak a veszélyes hulladékok, azok szóba se jöhetnek – magyarázta a sofőr, szája sarkában le-fel járt a cigaretta. – A másik meg, hogy tönkre tudja tenni a gépet. Tudja, mennyibe kerül egy javítás?

– Nem tudom.

– Sokba. Ha eltörik a kés például. Az nyolcmillió. Úgy értem, nyolcszázezer forint – helyesbített a sofőr, mert az első összeget maga is komolyan vehetetlenül magasnak érezte.

– Nem fog eltörni a kés, ezt garantálom.

– Volt már rá példa.  Nem szeretnénk, ha megint előfordulna. Ha van egy fürdőszoba felújítás teszem azt, utána meg a tulaj kihordja a sittet, mi feldobjuk jóhiszeműen, aztán hirtelen reccs, már el is tört a kés a tömörítőben. Tetszik érteni? – érvelt tovább a borostás.

– Mondjuk, a nagyságos asszony azt mondja, nem tetszik a csempe, már nem divatos a virágmintás. Le kell verni. Nem tudom persze, milyen maguknál a csempe, ezt csak példának mondtam. Akkor nincs mese, utána meg ott marad a rengeteg törmelék – erősített rá a sofőr.

– Az én feleségemnek volt nagyobb problémája is a mintánál – legyintett a fürdőköpenyes. – Amúgy ördöge van, tényleg most csináltattuk meg a fürdőt. A nejemnek hol a szaniter nem volt elég jó, hol a fuga színe nem passzolt szerinte a bordűrhöz. Volt itt egy erdélyi brigád, Déváról. Na, azokat is majdnem az őrületbe kergette. Soha, semmi nem volt neki elég jó. Munkaidőben a kivitelezők vérét szívta, utána meg az enyémet. Bérszámfejtőként is mindent tudott a hidegburkolásról. Három hét múlva, a dévai kőművesek kezdték mondogatni, hogy asszony kell a házba.  

– Mondtuk, hogy ebben nem tudunk segíteni. Húzza odébb a zsákokat, hogy tudjuk üríteni a kukákat! Már így is késében vagyunk – méltatlankodott a karikás szemű.

– Dehogy húzom. Hozzá nem érek. Amúgy nem esik jól, hogy nem bíznak bennem. Mondtam, hogy nincsen sitt a zsákokban. Azt már elvitték a dévaiak múlt héten, amikor végeztek. De ha nem akarnak egy kis pénzt keresni, vagy azt hiszik, baja lenne ennek a húsdarálószerű izének, nekem úgyis jó. Ha esetleg mégis meggondolnák magukat, csak csengessenek fel a kaputelefonon. Tizenkilences lakás, Kelemen – mondta a fürdőköpenyes, majd sarkon fordult és eltűnt a kapualjban.

A két kukás megbabonázva bámult a zsákokra, a sofőr anélkül, hogy tekintetét levette volna a fekete nejlonról, balkézzel hirtelen mozdulatot tett, nem lehetett eldönteni, hogy a füstszűrőig szívott cigaretta csikkjét hajította el, vagy csak nyugtatólag intett a kukásautó mögött lassanként feltorlódó kocsisornak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szépírói kurzus 2023/tavasz/15 - Morvai Fanni verse

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Morvai Fanni azt a házi feladatot választotta, hogy Gregory Corso ismert műve alapján verset ír, megírja a saját "házasságát". Igen jó vers! Köszönöm! 

Morvai Fanni
 
Házasság
Gregory Corsónak
 
Lehet, hogy igazad van,
lehet,
hogy meg kéne házasodni.
Bár őszintén lövésem sincs, hogy működik ez,
egy ilyen bomlott, bohém, ágrólszakadt teremtés lévén
ez
a dolog
igazán valószínűtlen.
Csak ne lenne mindig ilyen kiábrándító,
ahogy nap nap után nyomába eredek,
koslatom az igazit, aki bizonyosan letaglóz majd,
miközben finoman pofámba fújja kátrányszagú leheletét
és olyan fennhéjázó stílusban hunyorog felém, hogy felfordul a gyomrom
és kisasszonyozni fog,
lelkemnek,
kedvesemnek szólít,
gyomorsav gerjesztő prozódiával vakerál,
én meg nem győzök bólogatni, csak kopjon már le
mielőtt eszébe jut megkérni a kezem és most gondold el,
véletlenül
vagy muszájból
vagy a nagy büdös édesmindegyből kifolyólag ezt is jóváhagynám,
hisz még a végén az egója bánná.
 
Komolyan illene megtalálni az igazit,
egy nonkonform, toprongyos úriember lenne,
élére vasalt nadrágban, túlburjánzott borostával dalolná, J’suis snob
az erkélyünkről,
mert ragaszkodnék hozzá, hogy legyen erkélyünk,
mindemellett tüntetőleg nem borotválkoznék én sem,
továbbá
a kereseti rés okán fitymálóan nyújtanám át a havi számlát,
nem leplezném illetlen émelygésem egy-egy intim pillanatban,
továbbá
hidegen hagynának a gyertyafényes fine dining vacsorák,
meg a puccos loft enteriőr, örökpanorámás lakás,
 
de ha megtalálnám
az igazit, ő
bizonyára ösztönből tudná, mitől döglik a légy,
hisz a legyet is röptében típusú lenne,
akihez én elszegődnék mindennemű teketória nélkül.
Esküszöm.
 
 
 

 

Szépírói kurzus 2023/tavasz/14 - Mile Judit novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza kurzus hallgatója, Mile Judit azt a házi feladatot választotta, hogy Örkény István: A Sátán Füreden című elbeszélése nyomán kisprózát ír. A "kísértés" örök téma. Mile Juditnak gratulálok, kiváló munka.

Mile Judit

Megkísértve

 

Ritka utasforgalma miatt, a távolsági buszmegállót csak egy ócska tábla jelzi, ami magányosan nyújtózik a forró nap felé. Látomásként rezegnek a hőség fátylán át a távoli fák. Forró szellő kapja föl az aszálytól száraz termőföld elporlott szemcséit. A perzselő kánikula hőségét a beton kíméletlenül ontja vissza, az országút szélén várakozó fiúra és lányra. A két fiatal utazó nem ismeri egymást, pár lépés távolságot tartva tikkadtan görnyednek a telefonjaik fölé. Szélsebesen mozognak ujjaik a készüléken, amin ismeretlen arcokat húzgálnak jobbra és balra. Egy hangos, Jó napot kívánok! ,zökkenti ki őket a tevékenységükből, egymásra néznek, mintha a másik tudná, hogy kerül ide ez a különös alak. Egy férfi, elegáns fekete öltönyben, nyakkendőtlen szikrázóan fehér ingben, csuklóját lazán öleli a drága karóra, ahogy közelebb lép, cipője orrán megfeszül a kígyóbőr. Az idegen megnyerő hangon fesztelenül társalogni kezd.

– Használják a legújabb MyMI appot?

– Nem.  Az, mit tud? – érdeklődik a fiú.

– Kisasszony, ön sem ismeri?

– Nem.

– Akkor elárulom, mit tud. Mindent. Aki használja, mindent tudni fog!

– Klassz. Mégis mennyire mindent? – tudakolja a fiú.

– Bármit. A megadott parancsszavakból, kívánságuk szerint hoz létre hivatalos levelet, önéletrajzot állásinterjúra, szerelmes vallomást, grafikát, verset, zeneművet akár tudományos értekezést ír.

– A matek leckémet megcsinálja? – lelkesedik a fiatalember.

– Természetesen.

– Ha magának van ilyen, próbáljuk ki, mutassa, mit tud – kéri a fiú.

– Rendben – és az idegen miközben a fiú mellé lép, egy elegáns mozdulattal előveszi vakítóan fényes telefonját jól szabott zakója belső zsebéből. A fiú megbűvölve bámul a telefon kijelzőjébe. A lány hunyorogva nézi a készülék hátlapján megcsillanó, bántóan fénylő gyümölcsöt, amibe valaki bele harapott.

– Mire vágyik, mit próbáljunk ki?

– Sosem tudtam rajzolni. Lássuk, ez hogy tud.

– Mondjon öt szót, és azonnal kész a grafika.

– Jó. Akkor legyen, szárny, ló, szarv, villám, tenger.

– Kész is van. Nézze.

– Azta, de menő! Egy unikornis száll a viharos tenger fölött. Nahát, de jó lett!

– Az elkészült grafikának, az ön képzelete sem szab határt, mert ez a mesterséges intelligencia, önfejlesztő. Hát nem nagyszerű?

– Inkább félelmetes. – állapítja meg elcsukló hangon a fiatal lány, a válluk fölött nézve a kijelzőt.

– Ó, ne hagyjuk ki a hölgyet sem! Halljuk, mondjon öt szót! – fordul nyájas hangon az idegen a lány felé.

– Hűsítő, zápor, most.

– Bár, ez csak három szó volt, de kész is van. Nézze. Micsoda rendkívül szürreális ábrázolása a mostnak. Igézően tökéletes!

– Nem, nem az – jelenti ki szárazon a lány.

Hosszú barna haját lófarokba fogja, miközben távolabb vonul. A két férfi értetlenül néz utána. Látják, ahogy a távolodó lány a tarkójáról a legördülő izzadságcseppeket tenyerével letörli. Hátat fordítva áll még egy fél percig, majd felszáll a megváltásként érkező távolsági buszra.

 

 

 

 

 

 

Szépírói kurzus 2023/tavasz/13 - Szarvas Ferenc novellája

  A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Szarvas Ferenc azt a házi feladatot választotta, hogy Kafka híres elbeszélése alapján egy új "átváltozást" írt meg. Gratulálok, kiváló munka. 

Szarvas Ferenc

A temetés délutánján

Lili délután négy órakor ért haza a temetésről. Pontosabban nem haza, hanem az anyjához. Már tíz éve külön élt, de még mindig úgy gondolt a szülői házra, hogy az a haza. Így is mondta, hazamegyek anyáékhoz, és ha a saját lakásáról beszélt, akkor azt mondta, felmegyek a lakásba.

Nem sírt. Miért nem sírt? Igen, a xanax. Biztos amiatt. Nem is emlékezett az útra, lehet, hogy piros lámpákon is áthajtott, az utolsó tiszta kép az apja, Tót János koporsója volt a ravatalon. Halványan még megvolt, hogy a sírnál egyedül fogadta a részvétnyilvánításokat, mert az anyja ott hagyta a szertartást, korábban elindult, hazavitette magát taxival, lefeküdt aludni. Azt mondta, rosszul lett, kimerült, neki már teher volt az egész, ő már régen elbúcsúzott az urától. Pont egy éve. Akkor mondta el az orvos, hogy a férje visszafordíthatatlan betegséggel küzd, akkor adta be egy ápolási otthonba. Nem látogatta, lemondott róla, úgyis meghal. Az otthonban pont egy évig ápolták, Tót Jánosné addig szorgalmasan gyászolta.

Amikor Lili benyitott az elsötétített hálószobába, és bevilágított a telefonjával, nem látta az anyját, csak egy varjút, ami az ágy közepén gubbasztott. Furcsa háziállat, gondolta, de már nem lepődött meg, biztos a jósnő sózta rá az anyjára. Az a büdös banya mindenféle varázsszert megvetet vele. Visszacsukta az ajtót, és kiment a teraszra, hogy rágyújtson.

Az ajtócsapódásra Tót Jánosné fölriadt. Nehezen tért magához, mint amikor rémálomból ébred az alvó, és még nem biztos abban, hogy ez az álom folytatása, vagy a valóság. Most például azt álmodta, hogy varjúvá változott, és amikor egy pillanatra kinyitotta a szemét, akkor látta is a fekete lábát és tollát, - de ez csak álom, gondolta, visszacsukta a szemét, és aztán újra kinyitotta. Ahogy lassan kezdett magához térni, furcsa dolgokat észlelt magán, amire nem talált magyarázatot. Azt például, hogy a látása éles lett. A leengedett redőny miatt sötét volt a szobában, de ennek ellenére Tót Jánosné tökéletesen látott minden apró részletet, például a legyet a lámpaernyőn. Lehet, hogy még mindig alszik, nem ébredt fel, és ez egy álom az álomban? A hangok is felerősödtek. Hallotta a légy szárnyának a zizegését, és hogy Lili a teraszról telefonál. Arról beszélt valakivel, hogy az anyja nincs itthon, és már olyan bolond, hogy varjút tart a hálószobában, de nem ám ketrecben, hanem szabadon.

Ettől a mondattól Tót Jánosné elméjén átvillant a gondolat, hogy ez bizony a valóság, és a hálószobában tartott madár ő maga. Aztán arra gondolt, hogy ez biztosan poszttraumás stressz, vagy sokk, vagy nyugatót csempészett valaki a poharába, vagy kábítószert, hallott ő már ilyet, diszkódrog.

Tükör, hol a tükör, meg kell néznem magam, a tükör nem hazudik, akkor majd fogom látni, hogy nem vagyok varjú, jutott eszébe, és elindult az ágyon, lassan, apró léptekkel, a két szárnyával a takaróra támaszkodva, mert a kis, vékony lábakkal nehezére esett a járás.

Az ágy szélére állt, kitárta a szárnyait, hogy levitorlázzon a földre, elrugaszkodott, és csillapítás nélkül, tompa puffanással landolt a parkettán, a bal lábát maga alá gyűrve. Felüvöltött a fájdalomtól, de a hang, ami kijött, nem az ő hangja volt, károgás volt az, rekedt, mélyről jövő, karcos hang. A csőre berezonált, és mint egy erősítő, tovább gerjesztette a hangot, és a következő hang, amit már ijedtében mondott ki, ugyanolyan hangos károgás volt, és az azt követő is.

Aztán meglátta. Ott volt az állótükörben. Egy hatalmas vetési varjú, a fekete szárnya oldalra kitárva, a feje hátracsapva, a szeme kigúvadva az erőlködéstől, és károgott.

Hallotta, hogy Lili elindul befelé a teraszról, és azt mondja, rohadt dög, aztán benyit a szobába, felkapcsolja a villanyt, érezte a tollaival a levegő mozgását, és látta, hogy seprű van a kezében, és azt is, hogy felemeli a magasba, és lecsap. Tót Jánosné meg sem próbálta meggyőzni a lányát, hogy ő nem varjú, hanem az anyja, jobbnak látta, ha menekül a szobából. A szárnyával csapkodott, de képtelen volt a felemelkedésre, sosem repült, még álmában sem, így szárnyverdesve, károgva kisántikált a nyitva hagyott szobaajtón keresztül, ki az előszobába, aztán az udvarra. El kell bújni, így nem láthatja őt a falu népe, mit gondolnának róla, nem telt le a két év gyászidő, ha valaki meglátja, elpletykálja, hogy nem gyászol. Hogy megy így piacra, vagy templomba, nyugdíjasklubba sem tud beülni, meg fogják szólni. Sosem értette meg őt senki, még a lánya sem. Már azért is kikezdték a rossz nyelvek, mert nem ápolta az utolsó évben a magatehetetlen férjét, de az vesse rá az első követ, aki negyven év szeretetlenség után rá tud nézni az urára undor és köpködés nélkül, és nem ragadja meg az első alkalmat, hogy bosszút álljon azon a férfin, aki az érzéketlenségével, és értetlenségével annyiszor megsebezte őt. Most megint ugyanazt a tehetetlenséget érezte, mint amikor a férjével vitázott, és rendre alulmaradt, kudarcot vallott, és akkor eszébe jutott, kihez mehet tanácsért. Tót Jánosné életében a jósnő volt az egyetlen, aki segíteni tudott, mindig hozzá menekült férje féktelen haragja elől, varázsszerért, amivel lecsillapíthatta az ura kirohanásait.

Egy óra alatt sántikált el a jósnőhöz, már sötétedett, mire odaért. A kapu és a ház ajtaja nyitva volt. Tót Jánosné bevonszolta magát a szobába. A jósnő a varázsgömbje felé görnyedve, mozdulatlanul ült a földön. Jöjjön csak Tótné, üljön le, mondta, anélkül, hogy felnézett volna. Nem kell aggódni, ez is a maga létezésének az egyik formája, és jól tette, hogy eljött, mert láthatja, felborult a világ rendje, helyre kell hozni, fogjunk is hozzá.

Belenézett a gömbbe, kántált valami, és azt mondta, történjék ezzel a nővel az, ami a világ számára a legjobb.

A világ erői megmozdultak, és Tót Jánosné, aki most varjú formában volt jelen a jósnő szobájában, lassan elkezdett halványodni, aztán áttetszővé válni, és végleg eltűnt e világról, semmilyen nyomot sem hagyva maga után.

Szépírói kurzus 2023/tavasz/12 - Sipeki Zsófi versei

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Sipeki Zsófi azt a házi feladatot választotta, hogy Petri György, valamint Gregory Corso ismert művei alapján ír szabadverseket. Nagyszerű munkák, örömmel közlöm mindkettőt. 

Sipeki Zsófi

Hagyj egyedül

(Petri György: K. M. szerelmes éneke alapján)

Nem vagyok szerelmes és
nem is leszek, főleg nem egy
ilyen irritáló részeges csávóba,
aki minden éjjel felhív, mert
neki fontos hogy itt legyek
a mostban, mindenkor (most is).
Azt mondta, hogy szeret, de
kikapcsolom a telefonom,
mert én törékeny vagyok;
mint az ölelés az éjben,
ami megszakad a térben,
elveszik a jelenben
és megcsillan holnap
a reggeli fényben,
de a kurva anyádat,
mert most is keresel,
takarodj a picsába,
hagyj békén a francba,
csak aludni szeretnék,
meg éjjel írni kicsit
miközben szenvedek
picit a nyomoromban
egyedül a nappaliban
a laptopom előtt és
magabiztosan létezem
itt a háromdimenziós
létben, ami lassan már
négydimenziós lesz, mert
ez a gennyláda szararcú
hozzáadott egy értéket,
ami értéktelent jelent,
nem értem az ilyeneket.

Hallgatom a Beatlest és
megzavar a gondolat
az Eleanor Rigby közben,
hogy én nem vagyok
életképes és nem is leszek
soha többet,
mert már régóta
csak mást szeretek,
de ő nem tudja ezt,
(most is) csak
rágondolok,
basszameg, szeretem.

Még nem jegyeztek el

(Gregory Corso: Házasság c. verse alapján)

Még nem jegyeztek
el. Még nem kértek
meg. Aki már
házas, megkért
engem a maga módján.
Nem térdelt le,
csak megkérdezte
a nevemet, aztán
az érdekelte, hogy
én mit szeretek és
mikor érek rá, most,
éjszaka, ébren vagyunk,
mind a ketten,
romantikus lesz, az éjjel
megkérik majd a
kezemet, de tényleg,
Részegen a holdfényben,
sörrel a kézben,
idegenek tapossák szét
a poharakat a kertben,
de még mindig csak ketten
vagyunk a diszkófényben.
Amikor házas leszek,
én is majd hiszek az
ígéretben, amit ilyenkor
elszavalunk, azért mert,
ilyenkor ezt illik.
Kéz a kézben vagyunk,
én és a házasélet,
összetartozunk, tényleg. 

 

Szépírói kurzus 2023/tavasz/11 - Juhász Betti novellája

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Próza-Dráma kurzus hallgatója, Juhász Betti azt a házi feladatot választotta, hogy Karinthy Frigyes "Hazudok" című novellája alapján ír egy rövid történetet. Kiváló munka, örömmel közlöm. 

Juhász Betti

Így lettem íróvá

Eldöntöttem, hogy író leszek. Ezt egy szerdai napon, valamikor a dél körüli órákban határoztam el, egy kifőzdében.

A lencsefőzelék és a tarhonyás hús gőzei között derengett fel, hogy íróvá kell válnom, hogy nem lehetek más, mivel műlovarnő, sem filmszínésznő, nem lehettem, sem táncdalénekes, sem atomtudós-programozó, pedig kiváló ügynök lehettem volna.

Tüstént bejelöltem a Facebookon a legmenőbb kiadókat, és reklámügynökségeket, mindenkit, akinek csak köze volt a könyvhöz a városban, a sarki antikvárius kutyáját is, soha nem lehet tudni.

Föltétlen szükségem lesz egy ügynökre, aki legyezteti az időpontokat a reggeli műsorba, ott majd bájosan elcsevegek arról, hogyan ápolom a kertet, tartok kanárit, kettőt, és imádom a Varázsfuvolát, meg egyáltalán az operát, mert az annyira nagyvilági, és sikkes.

Este majd a late night show-ban szerepelek, ahol szépre maszkíroznak, adnak rám fűzőt, póthajat, és a szemembe műkönnyeket.

Másnap nagy interjút közöl velem a legolvasottabb női lap, én leszek a Glamour napokon a címlapon, velem plakátolják tele az országot hosszú-hosszú hetekre, hogy – 20, – 30, – 50 százalék, MOST VEDD MEG!

Én és az ügynököm közben szerzünk egy szellemírót, vagy többet, majd leszek olyan szíves, és felkérem J. K. Rowlingot, szerzőmnek, mert ugye a hírnévhez írni is kell, de arra nekem nincs időm, mert hát manapság a marketing meg a social média megjelenések a minden.

Mert én, kérem, tudom ám mi az az én-márka, meg ön-menedzsment, megvan az Oravecz Nóra összes, hangoskönyvben, - engem ugyan nem állítanak félre!

Micsoda badarság, hogy üljek le, naphosszat, és csak írjak, amikor az életemről forgat a Netflix, az HBO pedig a világ körüli turnémra kísér el.

Oprah Winfrey, Angela Merkel, és Hilary Clinton azért állnak sorba, hogy előszót írhassanak az életrajzi könyvemhez, amelynek címe ez lesz, csupa nagy, dombornyomott arany betűkkel: „Így lettem íróvá”.

 

 

 

 

Szépírói kurzus 2023/tavasz/10 - Kovács Marianna versben írt jelenete

 A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A  Líra kurzus hallgatója, Kovács Marianna azt a házi feladatot választotta, hogy eklogát írt, de sajátos alkotása nem a klasszikus eklogát idézi, hanem sokkal inkább a klasszikus színpadi jelenetet, amikor versben beszélnek a szereplők, ahogy ezt Molière darabjaiban is teszik. Olykor rímel, olykor a klasszikus metrumot idézi a munkája. Mindenképpen érdekes, szórakoztató. Örömmel közlöm.

Kovács Marianna
ENNI VAGY MENNI
(Dilemma napjainkban)

Szereplők:
MENEDZSER - Turisztikai Hivatal, öntelt fickó
POLGÁR – magyar, beszűkülő lehetőségekkel

MENEDZSER
Utazni jó, utazni szép, a hazád vár rád!
Jakuzziban heverj, uram, várad kastélyszálló.

POLGÁR
Imádom én a szomszéd rét sokszínű zöldjét!
Hadd menjek el ide közel. Piám Kozel.

MENEDZSER
De itthon jó. Turista út szalad alattad.
Tarka vidék.

/Félre/ Örülj, hogy élsz…

POLGÁR
Tenger moraj, Adria. Hajóval szelnék kék habot!
Télen a zord, havas hegyek, síelni is szeretek.

MENEDZSER
Ugyan! (legyint) Tátra? Minek?
Skippeld. A Mátra tied.

POLGÁR
Az EasyJet Rómába visz.
Fullos a hely, jó bort iszik.

MENEDZSER

Ne flexelj itt! Ókori kincs van e honban.
Merülj bele egy tárlaton a múzeumban!

/Félre/ Arcoskodik… Pénze meg nincs.

POLGÁR
El innen, el! Hollandia:
kirakatok és gandzsa.

MENEDZSER
Maradj, haver. Nagyon éled.
SZÉP-kártyád balanszát félted?
/Félre/ Habi!

 POLGÁR
Ez durva volt. Az lágy kenyér,
puha ágy, éttermi étek.

/Félre/ Napasztmek!

MENEDZSER
Neked kedvez a kártya.
Ne kopizd, ha nyugati márka!

/Félre/ Gané!
 

POLGÁR
Lecsuhadok. A szívem mázsás.
Két gyerek, négy kerék, kis lakás…

/Félre/ Offolok néha.

MENEDZSER
Betalált a kártya.
Költs belföldi turisztikára!
Vagy egyél. Elégedett legyél.

/Félre/ Dzsalás haza!

POLGÁR
Ez nem kerek. Eppur si mouve!

/Félre/ WTF! Ez a hazám?

MENEDZSER
Sopeszolj hazait!
Kaisert vagy gyulait.

/Félre/ Mit hittél, csórókoporsó?