Szépírói kurzus 2016 ősz/14 - Steinitz Erzsébet novellája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Steinitz Erzsébet azt a házi feladatot oldotta meg szépen, hogy abszurdot írt, története egy gyerekeknek is olvasható mese. 

Steinitz Erzsébet:

CSODA AZ ÉGEN        

Rettentően rossz volt az idő, pedig még csak szeptember közepén jártunk. Zuhogott az eső, fújt a szél és nagyon hűvös volt. Nem csak egyszerűen hűvös, hanem fogvacogtató hideg. Ilyenkor még felkelni is borzasztó energiákat követelt, hiszen tegnap még hétágra sütött a nap, szinte nyár volt, és az emberek rövid ujjú ruhában sétálgattak a városban. Nincs mese mégis mennem kellett. Elő az esernyőt, dzsekit, gumicsizmát és nekivágtam a városnak. Ki munkahelyre, ki iskolába rohant. Egy biztos, mindenkinél volt esernyő. Csakúgy tarkállt a járda, piros, kék, zöld, sőt még szivárványszínű esernyő is lebegett a fejek felett.

Egy fiatal nő kezében narancssárga esernyővel sietett a buszmegálló felé. Ám egy hirtelen szélroham kicsavarta kezéből az esernyőt. Hiába szaladt utána az csak szállt, szállt utolérhetetlenül. Az emberek döbbenten bámultak utána. Innen lentről szinte olyan volt, mint egy kis napocska, a sárga színe miatt. Egy kamasz lakli fiú megpróbálta elkapni, de persze nem érte el. A lány végül odaért a megállóhoz, így már védve volt az eső ellen, igaz, hogy a ruhája csuromvíz lett.

Az esernyő csodálkozva nézelődött fentről. Még soha nem járt ilyen magasan, pláne egymagában. Senki nem szorongatta a nyakát, nem rázták, nyitogatták ki-be. Szabad volt. Egy fuvallat alákapott és ő csak szállt egyre magasabbra és magasabbra. A Bazilika kupoláján lecsúszott, mintha egy óriási csúszda lenne és nagyokat kacagott. A Parlament kis tornyai majdnem megszurkálták, de óvatosan lavírozva köztük megúszta a találkozást. A Duna szélesen kanyargott alatta, a hajók kecsesen ringtak a víz felszínén. Az esernyő elsuhant a város felett, integetett az ámuldozó embereknek. Látta, hogy a Nyugati Pályaudvar csodás építményéből egymás után indultak a vonatok az ország minden szeglete felé.

A Hősök terén megcsodálta a szobrokat, elhaladt a csónakázó tó fölött. Kicsit irigyelte a felhőtlenül szórakozó fiatalokat. Végül a Vajdahunyad vára felett megpihent egy kicsit. Be kell vallani, hogy elfáradt a nagy repkedésben.

Miközben erőt gyűjtött a továbbhaladáshoz, hirtelen meglátott egy színes foltot szállni felfelé. Ahogy jobban megnézte, kiderült, hogy egy csomó léggömb szabadult el valahonnan, talán a városligeti forgatagból.  A szivárvány összes színe megtalálható volt a lufik között. Ahogy csodálta ezt a színkavalkádot ijedten vette észre, hogy egy kisfiú kapaszkodik rémülten a madzagokba, melyek a léggömbökre voltak kötve. Szinte csoda, hogy eddig bírták kis súlyát és nem zuhantak vissza a föld felé. Az még hihető, hogy egy kisgyermek odébb libben egy fuvallattól, ha ilyen sok lufit tart a kezében, de hogy a vár tetejéig fölszálljon, az eddig elképzelhetetlen volt az esernyő számára.

A fiúcska szőke, göndör haja lengedezett a szélben, kis kék szemei ijedten cikáztak fel-le. A földtől való távolság csak nőttön-nőtt Szája óriási sikításba dermedt. Ami azelőtt jópofa mókának tűnt, most ijesztő valósággá vált. Csak a lufik voltak nyugodtak. Biztosak voltak benne, hogy elbírják ennek a kis emberkének a súlyát.

Közben szinte elállt az eső és egyszer csak kisütött a nap. Az esőcseppeken átragyogtak a fények és az eget egy csodálatos szivárvány szelte át. Színei megfestették az égboltot és a kisfiú szemében megjelent a csodálat e nem mindennapi látvány hatására.

Az esernyő dermedten figyelte az eseményeket és csak azon törte a fejét, hogy lehetne megmenteni a kisfiút.

Hirtelen egy madárraj indult el a léggömbök felé. Érdekelte őket ez a furcsa jelenség. Az esernyő tudta, hogyha a madarak belegabalyodnak a madzagokba, menthetetlenül lezuhannak. Sietve a madárraj elé lebbent és ernyőjét ki-be csukogatva elijesztette a fenyegető veszedelmet

Végül eldöntötte, hogy valahogy vissza kell hoznia a földre a gyermeket. Sietve odalibbent a lufikhoz és óvatosan elhelyezkedett a gyermek lába alatt, úgy hogy átvegye súlyának egy részét a már igencsak fáradt, kimerült lufiktól, melyek már kezdtek leengedni és egyre lejjebb süllyedtek a föld felé. Így a csapatmunkának köszönhetően szép lassan leereszkedtek és biztonságosan földet értek. Az emberek odarohantak és kiszabadították a kisfiút a rácsavarodó kötelek közül. Ekkorra már a szülők is megérkeztek és megkönnyebbülve ölelték át a rémült, de az élménytől mégis csillogó szemű gyereket.

Az esernyő közben már újra az ég felé szállt és figyelte az ujjongó embereket, akik boldogan integettek felé.

Vajon meddig repkedhet egy esernyő a város felett? Talán egy másik viharos napon majd leereszkedik a földre és megment valakit az elázástól.

Szépírói kurzus 2016 ősz/13 - Kirschner Anita novellája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Kirschner Anita azt a házi feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy abszurdot írt, története először sokféleképpen érthető, a végére derül ki, mi az igazság. 

Kirschner Anita

Vén Margit

Volt, hogy mosolygó Sárának hívták, de egy nap jöttek a vörösök, és azt mondták, nem lehet többé az, onnantól Margit lett a neve.

Névváltozás előtt fiatal, szép, sarkon álló volt, formás idomokkal, aki arra ment, megcsodálta, betért hozzá. Ekkor még reménnyel teli volt, és naiv. Frissen került az utcára. Ajtaja nyitva állt, nem válogatott, befogadott mindenkit. Egyedülállót, családot és párokat is. Szerette az embereket és a zsivajt, nála mindig történt valami.

- Gyertek át bulizni! – ez a kiáltás hallatszott tőle, igen gyakran.

Sára jó helyet adott lakóinak, de minden megváltozott. Háborús időszak következett, amiben az emberek nem voltak többé önmaguk.

Ahogy teltek az évek, Sárát egyre-másra viselték meg az események. Sokszor kifosztották, elhagyták, és elhanyagolták. Sajnos, törődésben, megbecsülésben innentől nem volt része, így egyre inkább megtörtté és elkeseredetté vált.  Már nem volt befogadó, már nem volt se nyitott, se vidám lány. Látta, az emberek nem csak őt bántják, hanem egymást is. Egyre növekvő csalódottságától zárkózott vénség lett. Kapuit, ha tehette, bezárta.

Egy idő után mindenki elment. Elhagyatottá vált. Senki más nem maradt, csak a szomszéd épületek, azok állandósult képe ahhoz adott erőt, hogy tovább álljon a sarkon. Pont ma 75 éve, hogy ott áll, és épp azon tűnődik:

- Talán ez a vég? Lerobbant vagyok, és nem jön hozzám már senki, hiába van már béke. Emlékeimben ott van a pincémben éhen haló ember, a padlón halva született gyermek, egymást öldöklő barát, nem tudok tőlük szabadulni.

Miközben tűnődik ezen a napsütésesnek induló nyári reggelen, megszólítják:

- Várhattál volna még a megkeseredéssel! - mondja a szomszéd.

- Tessék? Hozzám, beszélsz?- válaszol meglepetten Margit.

- Igen! Miért, ki áll még itt?- vág az vissza.

- Eddig még sosem szóltál hozzám, ezért lepett meg. Te vagy az egyetlen aki, nem beszél senkihez, miközben itt él 60 éve.

- Khm, khm, 70, és azért nem beszéltem eddig, mert nem kellett. Salamon vagyok, kis kezit csókolom! – próbál a szomszéd barátságosabb lenni.

- Jó napot! Örvendek! Örülök, hogy megismerhetem - nyájaskodik Margit.

Salamon komótosan begyújtja pipáját, és jókorát pippant belőle, majd azt mondja:

- Árulja el nekem, miért van ily megtörve kegyed?

Több sem kellett, innentől Margitból ömlött a szó. Salamon mindeközben megfigyelte Margit arcának barázdáit, eltűnődött e redők mélységén, és hallgatta mitől kerültek oda. Megfigyelte a barázdák változását, ahogy a történet elbeszélése évről-évre alakult. Egyre mélyebbek, és mélyebbek lettek a ráncai, ahogy Sára nyitottsága változott, Margit keserűségévé.

- Én voltam az életük, és ők az én életem! - majd kicsordult egy könny a szeméből.

Salamon felocsúdva gondolataiból, újra tömni kezdte a pipáját, halk hümmögés hallatott, aztán megfontoltan azt mondta:

- Kérem, ne tessék keseregni! Talán egy nap minden jóra fordul. - mondta

Majd, határozottan zsebre vágta a levelet, amit addig bizonytalanul szorongatott, és búcsút intett. Salamon a sarkon túl, újra elővette a téves helyre kézbesített levelet, hogy megbizonyosodjon újra tartalmáról:

"Tisztelt Címzett!

Kérem, hagyják el otthonukat, mert a Margit utca 1-es számú épületet, régi címén, Sára utca 1, 2016. augusztus 1-én LEBONTJUK.

Üdvözlettel,

Önkormányzat"

Szépírói kurzus 2016 ősz/12 - Major Eszter Anna verse

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Major Eszter Anna azt a házi feladatot oldotta meg nagyon jól, hogy elképzelt egy személyt, aki Jim Morrison emlékére ír verset. Méghozzá ezt a személyt három legendás alkotóból hozta létre, Allen Ginsberg, Jack Kerouac és Jim Morrison személyéből született meg Douglas Irwin Louis. 

Major Eszter Anna verse itt olvasható:

Douglas Irwin Louis (1945 Melbourne, FL – 1989 Paris, Texas)

J.M. emlékére

támolygó világ hintáján   

felettem föld, alattam ég

a holnap szégyellős

a tegnap szégyenletes

pucéran várom a hajnalt

hajad arcodba hull

szemed üveggolyó

szavad tétova, benne elbotlunk

összegabalyodunk árnyékainkkal

ölelésünket fehérre festi a hold

csókod tanúja vagyok

születést, életet, halált engesztelek

a világ konokul tovább forog

Szépírói kurzus 2016 ősz/11 - Torma Ági verse

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Torma Ági azt a házi feladatot oldotta meg sikeresen, hogy egy képzeletbeli személy versét írjuk meg. Szellemes megoldását itt közlöm. 

Torma Ági

Anton életrajza:

Anton Grandiule néven látta meg a napvilágot.  Rhône-völgyéből, Valence-ből származik. 1982-ben született, az ismert szakácsdinasztia 4. gyermekeként.

Gyermekkorát átszőtte a konyha, és  Luis De Funés filmjeinek világa, első számú kedvence 

A szárnyát, vagy a combját? lett, bár a Horgász a pácban, vagy a Káposztaleves is kapcsolódik árnyaltabban a sorba.

2002-ben kezdte pályafutását, hamar megalkotta saját stílusát.

Egy riporter kérdésére, hogy „Mi az Ön konyhaművészetének a filozófiája?” azt válaszolta: „Főzés közben szeretem megosztani a szenvedélyemet a vendégekkel.

Hogy át tudjam adni ezeket az érzéseket, mindig is az ízek megfelelő társításán dolgoztam.

Ez lett a védjegyem is.„  A konyhaművészet új csillaga ő.

Egyedi íz, és alapanyag-párosításokat, különleges látványt nyújtanak étkei, amelyek kikerülnek a konyhájából, keze alól.  Pillanatnyilag a Le Grand Véfour éttermében dolgozik, melyet igazán átjár a történelem. Természetesen hatással van ez a helyszín a konyhaművészetére is.

Anton Grandiule amennyire sikeres mint séf, annyira peches a gyengébbik nemnél. Kapcsolatai rendszerint kudarcba fulladnak, ám ő mégsem adja fel, örök romantikus, aki kitartóan keresi a nagy őt. Levelei felfedik a rejtélyt, mi is a gond vele….

Anton 1. levele

Ó kedves ismeretlen múzsám,

csoki, piramis szelet csúcsán.

Odaadnám összes michelin csillagom,

ha a nevét, a nevét! Megtudhatom?

Hajában rózsaszín kis virág,

ó, hogy csókolnám izzó ajkát.

Kecses nyakán csillogó nyakék,

rubintvörös, arany, kobaltkék.

Teste, mint karcsú borospalack,

bőre bársonyos őszibarack.

Ahogy szoknyájából kivillant lába,

leesett minden férfiember álla.

Minap, mikor útközben nevetett,

üvegtálba guruló málnaszemek,

salátára csurgó szűz olívaolaj,

hasonlatos volt hozzá ama kacaj.

Mindenhol csak önt látom,

kockakövekben is az utcákon.

Mióta megláttam, nem tudok főzni,

szívemet azóta száz vaspánt őrzi.

Barátnőjének tetszem, de nekem ön kell!

Perzseljen el zöld szeme tekintetével.

Játsszunk főzőset. Lehetne kukta,

ketten játsszuk, így nem lenne bukta.

Ifjú szívem úgy felkavarta,

lelkemnek nincs azóta nyugta.

Felkavarnám én is önt,

ha egyszer mellettem dönt.

Tegnap, mikor pékemhez betértem,

Szinte vártam, hogy előlépjen.

Pillantást vetettem a zsemlékre,

s rágondoltam két kerek keblére.

Könnyem hull, szemeimet csípi,

nem látok semmit. Itt a bibi.

Bánatom mártással keveredik,

felér már egészen a peremig.

Mikor elutasított, megharagudtam!

Poharat, tányért csapkodtam tébolyultan,

úgy gondoltam, hogy ön egy céda!

Fejem olyan lett, mint a cékla.

Hát nem látja? Epekedve sóvárgok!

Körbenyalják testem emésztő lángok.

Mi lehet rajtam, csak nem átok?

Kopár szívemen varjú károg….

Szépírói kurzus 2016 ősz/10 - Szita Zsófia novellája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Szita Zsófia abszurdot írt, elbeszélését itt közlöm. 

Szita Zsófia

Számok

Avagy K. Bence válogatott élményei életének egy fontos eseménye előtt

16:51-kor jön a busz. 16 = 2⁴, 51 = 3 x 17.

A telefonom akkumulátorának töltöttsége 62%. 62 = 2 x 31.

Amúgy ezt nem szeretem. Sokkal jobb lenne, ha 61%-on állna, vagy 60%-on. 60 = 2² x 3 x 5. A 61 meg prímszám. Csak 1-gyel és önmagával osztható a pozitív egész számok halmazán belül.

Szerintem sokkal jobb, ha valaminek, mármint egy számnak, vagy sok prímtényezője van – amiknek a szorzataként fel lehet írni –, vagy prímszám. Az olyanokat, mint a 62, aminek van egy nagy prímtényezője – a 31 –, meg egy kicsi – a 2 – nem csípem. Valahogy olyan… furák.

Basszuskulcs, persze, hogy lekéstem a buszt. 16:51-kor jött, és nem 16:62-kor. Összekevertem a két számot. Ja, de… 62 perc nincs is.

Mindegy. Még 6 perc, és jön a következő. Addig még netezek egy kicsit a telómon.

A lépésszámlálóm eddig 2345 lépést mutat mára. A 23 prím, a 45 pedig egyenlő 3² x 5. De igazából az egész nagy számot is lebonthatom. 2345 = 5 x 7 x 67.

Ehm, most veszem észre, hogy ez egymást követő számokból áll, ez a 2345. De ekkor már jön is a busz.

6 perc alatt az akkum lement 60%-ra, és az már osztható 6-tal. Ez tetszik.

A buszos reklám a buszon azt hirdeti, hogy busszal 25 perc alatt át lehet érni Veszprémből Várpalotára. 25 = 5². Veszprémből Várpalotára. Tök jó!

Valaki meglök oldalról, mialatt a buszos reklámot bámulom. 90°-ban pozitív irányba forgatom a fejem, hogy lássam, ki az.

Az az őszes hajú pasas lehetett. Nem tűnik pedig annyira öregnek, de úgy látszik, mégse tudott rendesen kapaszkodni. Vagy nincs hozzászokva ehhez a buszhoz. Most, mikor nézem, épp egy fiatal lány segít neki leülni.

Aztán maga is leül, az őszes hajú pasas ölébe.

Visszafordítom a fejem, 90°-kal a negatív irányba.

Anna, a volt évfolyamtársam, sokszor mondogatja, hogy ha nem csak osztani meg szorozni tudnék, hanem összeadni is, akkor sose késnék el a találkozóinkról.

Most is felvilágosít, hogy ha elértem volna azt a buszt, ami helyett csak a 8 perccel későbbit értem el, akkor pontosan odaértem volna 18:00-ra a mozi elé, ahol várt rám.

És azt is mondja, hogy mivel 18:15-kor kezdődik a film, most már csak sötétben tudunk bemenni a vetítőterembe.

Ráadásul a film is nagyrészt sötét, úgyhogy el is alszom rajta. Ő is.

Nem mintha ez rossz program lenne, ez az alvás. Ezt talán meg is mondtam neki.

De nem biztos, mert az egész estéről az a legkonkrétabb emlékem, hogy Anna azt mesélte, pontosan 11011 lépést tett meg aznap addig, míg találkoztunk.

11011_b = 27, azaz ha az előbbi számot a kettes számrendszerben értelmezzük.

Ennyi éves leszek az idén. Valószínűleg utoljára lehet tehát az éveim számát nⁿ alakban felírni, ahol n egy egész szám.

Sőt, annyi éves leszek az idén, mint a születési évem számjegyeinek az összege. Ezt idén a velem egy évben születetteken kívül csak a 2007-es évjárat mondhatja el magáról.

Ritka egy születésnap lesz!

De addig még sok van hátra.

Egyelőre a képernyőmet bámulom, és próbálok eligazodni.

A dokumentum 43. oldalán tartok. Az egész 401 oldalas. Mind a két szám prím.

A programom forráskódjának 39., 501., és 1087. sorában van hiba a fordítóprogram szerint. Az első kettő osztható 3-mal, a harmadik prím.

De mire az utóbbit leellenőrzöm, elfelejtem, hol is tartottam a dokumentumban, amit közben szintén néznem kell.

Közben jönnek ezek az e-mailek. Az igazgatótanácsunk nem tudott megegyezni a cég jövő évi költségvetéséről. Az egyik projektvezető felmondott, mert nem bírta idegileg. Valakinek eltűnt a szemcseppje az asztaláról.

Uncsi.

A buszom száma 7-es. És nekem általában 16:51-kor kell felszállnom rá, pedig egyik szám se osztható 7-tel.

Egyébként idefelé se szoktam jól elkapni. Pedig akkor a 7:11-essel kellene mennem.

Amúgy, most, mikor észreveszem, hogy a forráskódom 54. sorában is van egy elírás, most jut eszembe, hogy a 11011 nem csak azért jó szám, mert jól át lehet írni binárisba, hanem azért is, mert palindrom.

Palindrom, azaz oda-vissza olvasva ugyanaz.

Tényleg, nemcsak ez, de Anna neve is palindrom. A legközelebb meg is mondom neki.

De ahhoz nem ártana, ha végre időben elérném azt a rohadt buszt.

A bankkártyám azonosítója úgy végződik, hogy 0520. Ezt könnyű megjegyezni, hiszen 5 x 20 = 100. Az előtte lévő négy számjegy viszont egy-egy, kétjegyű prímszám, nincs köztük semmilyen reciprokos összefüggés, és azokat nem tudom megjegyezni. Most is ki kell néznem, mik azok, miközben a neten vásárolok.

Azt még nem tudom, kinek sózom majd el. Nekem nem kell a cucc, csak úgy tetszik.

Nem is jutott volna eszembe vásárolni, ha nem írt volna a személyzetisünk egy kör e-mailt, hogy a netes rendelések mellett azért egy kicsit dolgozhatnánk is.

Tök vicces, hogy tudja, pedig ha csak így elnézi az ember a kollégákat, fülhallgatóstul, mereven a monitorukat bámulva egész nap, nagy irathalmazok szanaszét az asztalukon, még azt is hihetné, hogy folyton csak dolgoznak.

Persze, biztos én is így nézek ki. De én azért szeretem, ha a papírjaim oldalai az asztalom megfelelő oldalaival párhuzamosak.

Sajnos ettől még a bankkártyám számát már másodszorra kell beírnom, mert az előbb elszúrtam.

A személyim száma, érdekes módon, jobban megy. Főleg ha a tajszámommal együtt kell megadnom. Talán azért, mert a személyimben van 422, a tajban meg 844. A maradék számjegyeik között meg, ha háromjegyűként nézem őket, van egy ikerprím-pár. Az olyan két prímszám, melyek között pont 2 a különbség.

De a tajnál van még egy háromjegyű szám, amit sose tudok, hogy 577, vagy 355, esetleg 733 vagy micsoda, mert az egyszámjegyűeknél még túl sűrűn vannak az ikerprímek.

Ja, és amúgy se vágom a kiosztási algoritmust. Emiatt a háromjegyűek sorrendjét is összekeverem néha.

Épp ezért, ha nekem kell kitalálnom pl. egy jelszót, akkor abban mindig 2, 4, 8 van, vagy 3, 9, ilyen sorrendben. Azt úgy könnyű megjegyezni.

Egyébként Annával ma cukrászdába megyünk. És el fogom érni a buszt.

Nem a 16:51-essel megyek, hanem 8 perccel előbb, a 16:43-assal.

Sőt, már 16:41-kor kint leszek a buszmegállóban.

Ma van a programozók napja. Az év 256., azaz 2⁸. napja, idén szeptember 12-re esik, mert szökőév van.

Ma, a programozók napján, az első e-mail, amit kapok, az egyik tesztelő kollégámé, mely szerint a forráskódom 323. sorában egy olyan kardinális hiba van, amit azonnal ki kell javítanom, ha jót akarok magamnak.

Hát, izé, nézzük meg. Hmm… ez tényleg egy hiba. Kijavítom.

Amúgy a 323 egy nagyon érdekes szám. Nem is csak azért, mert palindrom.

323 = 18² – 1², vagyis felírható a² – b² alakban, ami nem más, mint (a + b) x (a – b). Vagyis 323 = 17 x 19. Azta, két ikerprím.

17, akkor van a szülinapom. 5 nap múlva, és az is prím.

Tök jó lenne, ha volna egy olyan ismerősöm, aki meg pont 19-én ünnepli. Mármint, szintén szeptemberben. Az még 7 napnyira van.

Meg is nézem.

Annának pont akkor van! Jé, nem is tudtam. Vagy… nem tudom, lehet, hogy mondta.

Mindegy, most már tudom.

Szerintem fel fogom köszönteni, most, hogy biztosan tudom, mikor tartja. Elmegyek a 16:43-as busszal, elviszem neki a cuccot, amit a múltkor rendeltem a neten, veszek neki 19 lufit, és megmondom, hogy palindrom a neve, és hogy ez milyen jó.

Biztos fog neki örülni.

Szépírói kurzus 2016 ősz/9 - Holcz Csaba forgatókönyve

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Holcz Csaba Kosztolányi Dezső "A kulcs" című novellájából készített forgatókönyvet. Jó megoldás, itt közlöm. 

A kulcs

írta:

Holcz Csaba

Kosztolányi Dezső azonos című novellája alapján.

Szereplők:

Pista

Kapus

István

Főnök

Pista anyja

Szász bácsi

Fiatalember

Kopasz hivatalnok

Hangok kívülről

1. Jelenet

Belső helyszín, reggel - Ebédlő

István, Pista és Pista anyja az asztalnál ülnek és reggeliznek.

István (fontoskodóan)

Mára fontos feladatot kaptam a hivatalban. A hivatalban mindig rengeteg teendőm van. Nélkülem összeomlana a hivatal.

Pista anyja (aggódva)

Aggódok érted drágám. Tegnap is késő este értél haza a hivatalból.

Pista

Apa! Mit csinálsz a hivatalban?

István

Majd ha felnősz elmesélem. A hivatal nem gyereknek való hely.

István a karórájára néz, és gyorsan feláll. Int fiának és feleségének, Pista anyjának. Pista az ablakhoz megy és apjának integet és hallani, ahogy elindul egy busz. Pista anyja keres valamit, nyitogatja a fiókokat, benéz az asztal alá.

Pista anyja

Pista szerintem apádnál maradt a kamrakulcs. El kell menned a hivatalba elkérni tőle.

Pista izgatottan felkapja a kabátját, anyja megigazítja rajta és kinyitja neki az ajtót.

2. Jelenet

Belső helyszín, délelőtt - Irodaház kapuja

Egy tízéves fiú odalép a kapushoz, aki a kapun kívül áll és a falnak támaszkodik.

Pista

Hol van, kérem, az illetékosztály?

Kapus

Harmadik emelet, 578.

Pista

Köszönöm szépen.

A kisfiú belép a kapun.

3. Jelenet

Belső helyszín, délelőtt - folyosó

Pista bizonytalanul halad a folyósón. A folyosó üres, csendes és penészes. Pista az 578-as ajtót keresi, de az ajtók számozása csak 411-ig halad a folyósón. Az egyik ajtón kilép Szász bácsi és Pista felé tart. Pista megemeli sapkáját.

Pista

(illedelmesen)

Kezét csókolom, Szász bácsi. Nem tetszik megismerni? Takács Pista vagyok.

Szász bácsi (ámuldozva)

Pista! Jaj, de megnőttél, Pista. Hát te mi járatban vagy itt, Pista?

Pista

Édesapámat keresem.

Szász bácsi

No várj! Majd odavezetlek.

Szász bácsi lassan, nagy léptekkel elindul a 411-es számmal jelölt ajtóhoz. Pista követi. Belépnek a 411-ajtón.

4. Jelenet

Belső helyszín, délelőtt - Iroda

A 411-es ajtó mögött egy iroda van, ahol álló-íróasztalnál hivatalnokok írnak. Áthaladnak az irodán és egy ajtóhoz érnek. Az ajtót kinyitja Szász bácsi és néhány rozoga falépcső látszik.

5. Jelenet

Belső helyszín, délelőtt - Árjáró

Az átjáróba vezető rozoga falépcsőn sétál le Pista és Szász bácsi. Az átjáró fából eszkábált, nem stabil és gyenge fény világítja meg. Pista és Szász bácsi végigsétálnak rajta és egy másik rozoga falépcsőhöz érnek, ami felfele vezet.

6. Jelenet

Belső helyszín, délelőtt - Szűk folyosó

Pista és Szász bácsi egy szűk, világos folyosóba lépnek fel a falépcsőn keresztül. Szász bácsi a folyosó vége felé mutat. A folyosó végén három ajtó van, melyeknek a száma 576, 577 és 578.

Szász bácsi

Ott van. Szervusz.

Szász bácsi elindul visszafele. Pista megvárja, amíg lelépeget a falépcsőn, majd odalép egy kinyitott ablakhoz és az üvegében megnézi az arcát, kisimítja szőke haját. Elindul az 578-as ajtóhoz és belép rajta.

7. Jelenet

Belső helyszín, délelőtt - 578-as iroda

Az 578-as iroda hatalmas, de rengeteg ember dolgozik itt egyszerre, így mindenki kis helyre összeszorulva görnyed az asztal felett. Pista egy fiatalemberhez fordul, aki éppen tízóraizik.

Pista

Takács István urat keresem

Fiatalember

Balra.

Pista elindul a bal oldalon lévő szobához és belép az ajtón.

8. Jelenet

Belső helyszín, délelőtt - István irodája

István irodájába lép Pista. Egy hatalmas íróasztal van előtte, aminél egy kopasz hivatalnok ül. Az iroda hátuljában, a nagy íróasztal mögött, egy kis asztalnál a sarokban ül István. Pista körülnéz az irodában, mikor meglátja apját elindul felé. Egy könyvekből álló magas akadály miatt csak a nagy íróasztal vonaláig jut.

Pista

Kezedet csókolom, édesapa.

István (rémülten)

Mit keresel itt? Mit akarsz?

Pista (félénken)

Anya küldött. A kamrakulcs nálad maradt.

István

Nem lenne szabad itt lenned. Megmondtam, hogy az iroda nem gyerekeknek való. Nekem nagyon fontos teendőim vannak itt.

István a zsebeiben turkál és különböző tárgyakat vesz elő belőlük. Az asztalra tesz egy cigarettatárcát, egy papírba csomagolt vajas zsemlét, egy szemüvegtokot, egy jegyzőkönyvet és egy zsebkendőt.

István

Itt nincs. Most siess inkább haza. Fontos dolgom van.

Pista a sarokban lévő íróasztalt nézi. Az asztal rendetlen és mindenféle papírok vannak rajta. István a folytatja a keresgélést a zsebeiben.

István (haragosan)

Aztán hogy jössz ide, tisztességes embere közé? Csupa piszok vagy. Meg se mosdottál. A cipőd, a harisnyád. Mint egy csavargó. Nem szégyelled magad?

Kopasz hivatalnok (közömbösen)

Ez a fiad?

István (mintha egy tárgyról beszélne)

Az. Haszontalan. Mindig kódorog. A labdán jár az esze, nem a könyvön.

Kopasz hivatalnok

De most szünidő van. Vagy tán megbukott?

István

Majdnem.

István zsebéből kiesik a kamrakulcs. István rámutat és biccent a fiának. Hirtelen üvöltözés hallatszik az 578-as irodából.

Hangok kívülről

Takács! Takács!

István irodájába egy alacsony, nagy szemüveget viselő, vékony úr jelenik meg és több hivatalnok is követi, akik megállnak a küszöbön. Takács gyorsan megigazítja zsebeit és meghajol az alacsony úr előtt.

István (alázatosan)

Parancsoljon, méltóságos uram!

Az alacsony úr egy lapot ad át Istvánnak, melyre kék irónnal néhány szám van írva.

Főnök (nem néz Istvánra)

Takács. Gyorsan hozza át ezeket az iktatóból.

István

Azonnal, méltóságos uram.

István kirohan a szobából. A főnök fel-alá járkál türelmetlenül. Felkap egy könyvet, ami éppen a keze közelébe kerül, belelapoz és hanyagul visszateszi a helyére. Pista lehajtott fejjel ül a nagy könyvkupacon. A főnök megáll a nagy íróasztal előtt.

Főnök

Kié ez a gyerek?

Kopasz hivatalnok

Takács kartás fia.

A főnök folytatja a fel-alá járkálást, majd megáll a fiú előtt.

Főnök

Hogy hívnak?

Pista (bátran)

Takács Istvánnak.

Főnök

Hányadikba jársz?

Pista

Második gimnáziumba.

Főnök

Milyen a bizonyítvány?

Pista

Nem valami fényes.

Főnök

Hogy-hogy?

Pista

Van egy elégséges is.

Főnök

Miből?

Pista

Latinból.

Főnök

És a többi?

Pista

Jeles. De van egy jó is. Számtanból.

Főnök

Mi akarsz lenni?

Pista

Én itt szeretnék dolgozni. Hogy olyan fontos ember legyek, mint apám.

A főnök elneveti magát. Megsimogatja Pista fejét. István visszaér az irodába. Izzad, liheg és kapkodva nyújtja át a gyűrött, zsinegekkel összekötött papírokat, amit a főnök kért.

István (lihegve)

Méltóztassék parancsolni.

A főnök átveszi a papírokat.

Főnök (nem néz Istvánra)

Köszönöm. Elbeszélgettünk a fiával. Kedves, értelmes fiúcska. Úgy látszik, jó tanuló is.

István

Igen, méltóságos uram. Iparkodó, szorgalmas gyerek.

István a fiához lép.

István (kedvesen)

Most siess haza, fiacskám, édesanyád vár.

István átöleli fiát és megcsókolja.

István (kedvesen)

Szervusz, Pistukám.

Pista elmosolyodik. Meghajol mindenki előtt, de először apja előtt és visszaindul a kapuhoz.

9. Jelenet

Belső helyszín, délelőtt - Irodaház kapuja

Pista kilép az irodaház kapuján. A kapus még mindig a falnak támaszkodva áll a kapu mellett. Pista arca vörös, könnyezik és szipog. Anyja hangja hallatszik visszhangozva.

Pista anyja (visszhangozva)

Apád nagyon fontos ember. Ha jól tanulsz, egy nap olyan lehetsz, mint ő.

Pista (halkan)

Tudom anyám. Igyekszem.

Kapus

Mondtál valamit kisfiú? Te sírsz? Ki bántott téged?

Pista (síró hangon)

Senki.

Pista elrohan a kaputól, kezében a kulccsal, sírva.

Szépírói kurzus 2016 ősz/8 - Érsek Mária elbeszélése

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Érsek Mária azt a házi feladatot oldotta meg nagyszerűen, hogy "nemet váltott", férfiként írt meg egy történetet. Itt közlöm. 

Érsek Mária

A tünemény

Nincs ma jó napom. Riportra indulok az Isten háta mögé. Szerencsére felfedezem, hogy van a közelben négycsillagos wellness szálloda és onnan már csak negyven kilométerre van a helyszín.

Tegnap este Laurával megint veszekedtünk. Állandó téma nálunk, hogy Laura gyereket akar. Két éve vagyunk együtt, szeretnék  legalább még egy évet eltölteni vele kettesben, kötöttségek nélkül. Klassz csaj, hosszú távra tervezek, nem akarom elveszíteni, de korainak tartom a családalapítást. Tavaly férjhez ment a húga, és már jön is a baba. Biztos ettől indult be ennyire.

Laura harmincöt éves, úgy gondolom, még várhatunk egy évet, de neki ketyeg a biológiai órája. Eddig mindig sikerült megnyugtatnom, de ezúttal hajthatatlannak bizonyul. Azt vágja a fejemhez, hogy képtelen vagyok elköteleződni. Megfenyeget, hogy mire hazaérek, már nem találom a lakásban. Úgy látom, komolyan gondolja.

Most, hogy megérkezem a szállodába, csak kellemes fürdőre, jó vacsorára és valami lazító italra vágyom. Remélem, mindezt megkapom, a szállodának jó híre van. Hat óra elmúlt, lemegyek vacsorázni, nem szeretek későn enni.

Az étterem, majdnem tele van, keresek egy üres asztalt, és nekilátok a tányéromra halmozott ételeknek. Majdnem befejezem,

amikor az állandó zsongás kicsit elhalkul. A férfiak kezében megáll az evőeszköz, a nők pedig idegesen próbálják partnerük figyelmét magukra terelni.

Körülnézek, és akkor meglátom őt. Lassan vonul, kezében a tányérjával, a hátsó asztalok felé tart. Káprázatosan néz ki. Sötét hajú szürke szemű, igazi bombázó. Naomi Campbell sem nézhetne ki jobban a kifutón.

Ebben a pillanatban a tünemény mellém ér, leejt valamit, és lehajol, hogy felvegye. Jézusom, a lélegzetem is eláll, ahogy nézem a fenekére szorosan ráfeszülő ruhát. Elhalad mellettem, és sajnálattal veszem tudomásul, hogy a hátam mögötti asztalok valamelyikéhez fog leülni.

Gyorsan hozok még valami desszertet, és úgy helyezkedem, hogy szemben legyek az asztalával, így már feltűnés nélkül bámulhatom őt. Közben azon töröm a fejem, vajon hol a partnere? Kizárt, hogy egyedül érkezett volna. Próbálok vele szemkontaktust teremteni, és édes istenem, úgy látom, hogy biztatóan rám mosolyog. Oda kell mennem hozzá, és meghívni egy italra, határozom el. Nem vagyok egy félre lépős típus, de ezt az esélyt nem hagyhatom ki. Különben is Laura vessen magára, nagyon kiakasztott tegnap.

Sok időm nem marad, mert a szépség befejezi a vacsorát. Veszek egy nagy levegőt, próbálok magabiztosnak látszani, és odalépek az asztalához.

Ha nem veszi tolakodásnak, szeretném meghívni a bárba egy italra.

Indulhatunk-mondja, és közben bájosan mosolyog.

Húú! Legalább nem égtem le- gondolom, és már ott is vagyunk a bárban.

Kiválassza az egyik legdrágább italt, amit az itallapon talál, de ezúttal nem bánom. Ez a nő minden pénzt megér, fut át az agyamon.

Próbálom faggatni, hogy, mit csinál itt egyedül, de a válasz elől mindannyiszor kitér. Meglehetősen titokzatosnak látszik, a nevén kívül nem sokat tudok meg róla. Aztán már nem is erőltetem. Ő kérdezget a munkámról, és amennyire tudok még koncentrálni, válaszolgatok, de már a következő lépésen töröm a fejem. Nem tudom, hogy fogom felcsábítani a szobámba. Egy idő után beáll a csend, és már kezd kínossá válni. Megkérdezem, hogy iszunk-e még valamit. Legnagyobb meglepetésemre, Zita felajánlja, hogy menjek  fel a szobájába. Nem hiszem el, hogy ekkora mázlim van.

-Húsz perc múlva várlak a 425-ös -ben, kettőt kopogj- mondja, és beengedlek.

-Okay, mondom, ott leszek.

A lépcsőn gyalog rohanok fel, míg Zita a liftre vár. Ledobálom a cuccaim, és beugrom a zuhany alá. Közben már a forgatókönyvet írom magamban. Elképzelem, hogy se szó se beszéd, csak letépem a ruhát róla, és vadul szeretkezünk. Majd ezt a lehetőséget elvetem, elég drága ruha van rajta. Inkább szépen lassan kihámozom belőle, közben csókolgatom, ahol érem, ő pedig vadul magára ránt az ágyon. Közben a nadrágom bizonyos része kezd már nagyon szűkké válni. Még fújok magamra a Laurától kapott parfümből, és már indulok is.

Bekopogok, ahogy Zita meghagyta, és nyílik is az ajtó. Ott áll valami csipkés csoda bugyiban és melltartóban, és még harisnyatartót is visel. Pompás látvány. Mielőtt meg tudnék szólalni, üzleties hangon közli:

-Ötszáz dollár lesz, ha hajnalig maradsz, persze fizethetsz forintban is. – mondja. Látva elképedt arckifejezésem, még hozzáteszi:

-Olcsóbban is megúszhatod, ha egy óra alatt végzel.

-Nem, nem köszönöm,- motyogom, majd elindulok a lépcső felé.

 Még hallom amint, azt mondja:

-Mit gondolsz aranyom, csak a két szép szemedért? – és dühösen becsapja az ajtót.

Megsemmisülve nyitom ki a szobám ajtaját, és gyorsan keresek valami innivalót a minibárban. Nem tudom, hogy tévedhettem ekkorát, ez a nő egyáltalán nem néz ki kurvának, inkább valami modell félének gondoltam. Persze gyanakodhattam volna, ha a farkam el nem veszi az eszemet.

Fogom az italom, kimegyek a teraszra, rágyújtok egy cigire és felhívom Laurát.