Szomorú ország

Szomorú ország

Szomorú ország szomorú polgára vagyok.

Szomorú a mosolyom, mert szomorú.

Szomorú a nevetésem, mert szomorú.

Szomorú a pillantásom, ahogy az uccán

szomorú honfitársaimra nézek.

Szomorú ország szomorú polgára vagyok.

Szomorú vagyok, mivelhogy körbevesz

valami nagy-nagy szomorúság.

Szomorú vagyok, amikor átölel,

valami szomorú ölelés.

Szomorú vagyok, amikor szomorú

bort iszom, hogy feledni tudjam

végtelen szomorúságomat.

Szomorú ország szomorú polgára vagyok.

Minden pillanatban szomorúságot

szívok magamba.

Nincs körülöttem levegő, ezért

oxygen helyett szomorúság-

molekulákat lélegzik a tüdőm.

Minden pillanatban szomorúságot

árasztok önmagamból.

A bőröm pórusai szemmel nem látható

szomorúság-cseppeket izzadnak,

amióta csak az eszemet tudom.

De mi is a Szomorúság?

Talán megfelelően és pontosan fogalmazok,

ha azt mondom, az Élet tökéletes hiánya.

Szomorú tehát körülöttünk minden.

Szomorú, szomorú, szomorú,

szomorú, szomorú, szomorú,

szomorú.