A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható, lassan már lehet jelentkezni a következő, az őszi félévre!
Buda Katalin a dráma kurzus keretében tanul, és ér el szép eredményeket. Mostani munkája első színpadi műve, de mindenképpen olyan munka, amely a publikum figyelmére is joggal igényt tart.
Buda Katalin
57 nap
Személyek
Bori
Ágota
Sándor
Rendőr
Első jelenet
Napjainkban, egy tanyán.
Egyterű kis
ház, az ablaktól balra a bejárati ajtó, jobbra a konyharész (egy kis fiókos
asztalon rezsó, a falon polcos szekrény) vele szemben asztal két székkel. Az
asztalon váza, benne tulipánok. A hálótértől egy könyvszekrény választja el. A
könyvszekrényen egy kis rádió. A hálóban két ágy van összetolva (az egyik
vetetlen), mellette éjjeli szekrény lámpával, a szekrényen Bori hajkeféje és
szerelme fényképe. Fölötte a falon egy nagy falinaptár lóg. Függöny választja le a fürdőhelyiséget. A
tükör előtt egy állványon lavór, mellette vizes kancsó. Az állvány alatt vizes
vödör. Egy parányi polc a falon, ahol Bori tisztálkodó eszközei vannak, és a
parfümje.
Bori ébredezik.
A Nap besüt az ablakon. Nyújtózkodik, ásítozik, majd kipattan az ágyból. A
tükör előtt kibontott haját fésülgeti, közben egyre az ajtót lesi.
BORI: (bizakodóan)
Ma biztos megérkezik. Érzem. A
zsigereimben érzem. (hosszú
hálóingében körbe-körbe táncol a szobában, a falon lévő naptárban bekarikáz egy
napot) Már 57 napja, hogy elment.
(szomorúan huppan le az ágyra, a hajkefe
hanyagul lóg a kezében, a földet bámulja) Azt mondta három nap. Csak három.
Megköti az üzletet, és veszünk a városban egy lakást. Már nem sok
kellett, hogy meglegyen a vételár. Azt mondta táviratozik, ha nyélbe ütötte a
dolgot. Na, de legyünk optimisták! (felpattan,
a fürdőszobába fut, felöltözik, egy parfümszóróval össze-vissza fúj, majd
beveti az ágyat) Tudom. (határozottan, hangosan) Haza fog jönni. (bólogat) Talán már ma. Mindennek
a legnagyobb rendben kell lennie. Minden a helyén kell, legyen. (izgatottan futkározik a lakásban,
megigazítja a virágokat a vázában, kezével kisimítgatja az asztalterítőt) Szereti, ha rend van. A parfümömet is.
Karácsonyra kaptam az én Sándoromtól. (befut
a szobába, az éjjeli szekrényről elveszi Sándor fényképét, bekapcsolja a
rádiót, a fényképet magához szorítva táncol, majd hirtelen megáll.) A tükörtojást is szereti. (két személyre terít, az asztal mellé ül,
rákönyököl, kézfejei az álla alatt, bambul, majd újra kezébe veszi a fényképet
és beszél hozzá) Azt mondtad, feleségül
veszel. Adjunk el mindent, a falunkból ideiglenesen költözzünk ide a tanyára,
lesz elég pénzünk. Hagyjam bátran ott a munkámat, majd te eltartasz. Pedig de
jó munkám volt! Jól kerestem, a főnököm is elégedett volt, a kollégák is
szerettek. (ellágyulva) Én, meg téged szeretlek Sándorom. Te, te
nagyon dolgos ember. (megcsókolja a
fényképet)
Ágota kopog az ajtón.
Bori felugrik, megigazítja a haját, az ajtóhoz fut. Ágota kezében kosár, abban
paprika, paradicsom, uborka. Bori, ahogy kinyitja az ajtót, Ágota rögtön a
kezébe nyomja a kosarat, és indulna is.
ÁGOTA: (zavartan körbenéz, mintha valamit keresne) Csak érdeklődöm, hogy vagy. Minden rendben? Hoztam egy kis zöldet a
kertből. (sietősen) Mennem kell, sok a dolog.
BORI: Ne siess már!
Minden nap rohansz. Nem ráérsz? Téged sem vár senki odahaza. (betessékeli a konyhába, leülteti) Nem egy ivós fajta. És
mindig tartja a szavát. Nem értem mi történhetett. Magával vitte az arany
medálomat, az ő ékszereit is, az apjától örökölt régi zsebórát. (Ágota felállna, de Bori tartóztatja) Szerinted baja esett?
ÁGOTA: Dehogy esett!
Dehogy esett! Holnap jövök újra. (kirohan az ajtón)
BORI: (utána néz, kis szünet) Nem értem Ágotát. Minden nap jön.
Minden nap hoz valamit. Miért aggódik értem annyira? Mi oka, hogy így gondoskodjék
rólam? Amióta Sándor elment, szinte naponta látogat. És mindig hoz valamit. (elhessegeti a kételyeit, kis szünet) Vannak még jóravaló
emberek. Itt a tanyán nem csak, hogy ő lakik a legközelebb - bár az is vagy két
órányira van -, de ő a legjobb hozzám. A többi szomszéd igen különös népség.
Tartózkodóak, de főként bizalmatlanok. (leül az asztalhoz,
lázasan kötögetni kezd, közben dudorászik) (a kötés megáll a kezében, az
ablakhoz megy, kinéz rajta)
Második jelenet
(Este van. A
fővilágosító a külső fényeket ki-, a lakásban felkapcsolja.)
BORI: Megint eltelt egy
nap. (kis szünet) Sándorom, haza várlak! (leszegett fejjel megy be a szobába, álomba sírja magát)
Harmadik jelenet
Másnap reggel: Bori
ébredezik. A Nap besüt az ablakon. Nyújtózkodik, ásítozik, majd kipattan az
ágyból. A tükör előtt kibontott haját fésülgeti, közben egyre az ajtót lesi. Kopognak az ajtón. Bori hirtelen felugrik, megigazítja a haját és az
ajtóhoz fut. Ágota kezében kosár, a kosárban kenyér, a kertjéből gyümölcs.
ÁGOTA: (zavart, mintha titka lenne) Csak érdeklődöm, hogy
vagy. Minden rendben? Hoztam egy kis gyümölcsöt a kertből, meg kenyeret. Éjjeli
sütés, tegnap dagasztottam. (már menne is)
BORI: Ne siess már!
Minden nap rohansz. Nem ráérsz? Téged sem vár senki odahaza. (betessékeli a konyhába, leülteti, leül vele szemben, Bori Ágota
nyakláncát kezébe veszi, Ágota hátrahőköl.) Oh! Ez a medál éppúgy
néz ki, mint amilyen az enyém volt! Van egy titkos zárja, belül meg Sándor
fényképe. Te kinek a fényképét őrzöd? (kapkodva kinyitja,
hirtelen felugrik) De hisz ez az én Sándorom! (elképedve néz hol a képre, hol Ágotára)
ÁGOTA: (zavartan) Bori ne értsd félre, kérlek! Nyugodj
meg, mindent megmagyarázok! Este visszajövök.
BORI: (kikelve magából, fel-alá járkál) Nem, nem, és nem! Most
azonnal akarok válaszokat! Hogy került hozzád a medálom!? És hogy van
bátorságod viselni, egyáltalán a küszöbömet átlépni!? Magyarázatot akarok!
Most, azonnal!
ÁGOTA: (gyakran az ajtó felé pillant, suttogva mondja) Borikám nagy a baj, de nem tudom most elmesélni, este visszajövök. (a medált gyorsan az asztalra rakja, kifut az ajtón)
BORI: (Pár percig áll az ajtóban, Ágota után néz. Fel-alá
járkál a lakásban, néha megáll, ide-oda ingatja értetlenül a fejét.)
Negyedik jelenet
(Este van. A
fővilágosító a külső fényeket ki-, a lakásban felkapcsolja.)
(Ágota halkan kopog)
BORI: (futva nyit ajtót) A
jó Isten szerelmére áruld el már, mi a csuda történt?
ÁGOTA: (idegesen liheg, keze a mellkasán, gyorsan becsukja az ajtót, kiles az
ablakon, majd leül a székre.) Nem szabadna, de el kell mondanom
neked valamit.
BORI: (megrázza Ágota vállát) Mondd már, mi történt!
Sándor beront az ajtón,
ápolatlan, italos, kócos, tántorogva ordít Ágotára.
SÁNDOR: Mondtam, hogy nem beszélhetsz senkivel!
Tisztességgel megfizettelek! Ez a hála? (megragadja Ágota karját, az ajtó felé
vonszolja) (megjelenik egy rendőr)
RENDŐR: Minden rendben
van, asszonyom?
BORI: (dermedten áll, igent bólint) (kis szünet, majd halkan) Sándor! Sándor! Mit tettél? (lerogy a székre, az
arcát a kezei közé temeti)
ÁGOTA: Jövök vissza
Bori! Nyugodj meg, mindent elmagyarázok! (elsiet)
Ötödik jelenet
(Felkel a Nap, Bori
ugyanabban a testhelyzetben. Kopognak. Nem mozdul. Ágota kinyitja az ajtót,
odafut Borihoz. Átöleli, majd leül vele szemben a székre.)
ÁGOTA: Bori tudnod
kell, a te Sándorod egy szélhámos ember. Egy másik nővel akar a városba költözni.
Hallottam, amikor egy férfivel beszélgetett. Azt mondta minden ékszeredet oda
adtad, de a kazetta még nálad van, amiben a félretett pénzedet tartod. Valami
módon meg akarja szerezni. Aztán észrevett. Megrémült, hogy elárulom, és a
hallgatásomért cserébe adta azt a medált. De engem is figyelt. Nagyon óvatosnak
kellett lennem. Amikor legutóbb nálad
voltam, azért hoztam magammal a medált, hogy legalább az visszakerüljön hozzád.
Féltettelek is, azért jöttem majd minden nap. (Bori révetegen
hallgatja Ágotát) Borikám! Hol tartod a kazettádat?
Tegyük bele a medálodat, ott jobb helyen van. (Bori feláll, a
medállal a kezében átmegy a hálószobába, az ágy alól előveszi a kazettát) Nem gondolod, hogy nálam jobb helye lenne? Biztos valakit küldeni fog
érte.
BORI: Tégy Ágota úgy,
ahogy jónak látod! (oda adja a kazettát, majd rádől az
ágyra, sírdogál)
ÁGOTA: Zárd be jól az
ajtót Bori, és a palettákat is az ablakon. Ne lássa senki, hogy itthon vagy. (magához veszi a kazettát, elmegy)
Hatodik jelenet
BORI: (tesz-vesz a lakásban, a könyvespolcról leemel egy könyvet, kivesz belőle
egy vastag borítékot, az ajtóhoz fut) Ágota! Ágota! Majd el
felejtettem, a kazetta üres… (elakad a hangja) Ez nem lehet igaz! (tagoltan, elképedve) Ez nem lehet igaz! (bezárja az ajtót, az ablakon a
palettákat, befut a szobába, az éjjeli szekrényről a borítékba teszi a medált,
leül az ágy szélére) Nem ezt érdemeltem. (kis szünet) Ezek hárman összeszövetkeztek. (két kézzel fogja a fejét) Én ostoba még hittem
nekik! Én ostoba, mióta várom az én Sándoromat haza! (a borítékot az éjjeli szekrényre teszi, hanyatt fekszik az ágyon)
Hetedik jelenet
(Este van. A
fővilágosító a lakásban felkapcsolja a villanyokat)(Bori az ágyon fekszik.
Sírdogál.)
BORI: Pedig milyen szép
volt a kezdetekben. (kis szünet) Nem tudom megérteni. Hogy
süllyedhetett ilyen mélyre? És Ágota. Mennyire megbíztam benne! (oldalra fordul és alszik)
Nyolcadik jelenet
Reggel van. (A
fővilágosító a fényeket kikapcsolja)
Bori ébredezik.
A Nap besüt az ablakon. Nyújtózkodik, ásítozik, majd kipattan az ágyból. A
tükör előtt kibontott haját fésülgeti, közben egyre az ajtót lesi.
BORI: (bizakodóan)
Ma biztos megérkezik. Érzem. A
zsigereimben érzem. (hosszú
hálóingében körbe-körbe táncol a szobában, a falon lévő naptárban bekarikáz egy
napot) Már 57 napja, hogy elment.
(szomorúan huppan le az ágyra, a hajkefe
hanyagul lóg a kezében, a földet bámulja) Azt mondta három nap. Csak három.
Megköti az üzletet, és veszünk a városban egy lakást. Már nem sok
kellett, hogy meglegyen a vételár. Azt mondta táviratozik, ha nyélbe ütötte a
dolgot. Na, de legyünk optimisták! (felpattan,
a fürdőszobába fut, felöltözik, egy parfümszóróval össze-vissza fúj, majd
beveti az ágyat) Tudom. (határozottan, hangosan) Haza fog jönni. (bólogat) Talán már ma. Mindennek
a legnagyobb rendben kell lennie. Minden a helyén kell, legyen. (izgatottan futkározik a lakásban,
megigazítja a virágokat a vázában, kezével kisimítgatja az asztalterítőt) Szereti, ha rend van. A parfümömet is.
Karácsonyra kaptam az én Sándoromtól. (befut
a szobába, az éjjeli szekrényről elveszi Sándor fényképét, bekapcsolja a
rádiót, a fényképet magához szorítva táncol, majd hirtelen megáll.) A tükörtojást is szereti. (két személyre terít, az asztal mellé ül,
rákönyököl, kézfejei az álla alatt, bambul, majd újra kezébe veszi a fényképet
és beszél hozzá) Azt mondtad,
feleségül veszel. Adjunk el mindent, ideiglenesen költözzünk ide a tanyára,
lesz elég pénzünk. (kis szünet, majd,
mint aki most eszmélt fel) Van elég pénzem Sándorom!
Megyek, és veszek magamnak egy lakást. A munkahelyemen is azt mondták,
bármikor visszavárnak. (fogja a kabátját, a táskáját és bevágja maga mögött az
ajtót)
Bori: (az ajtón kívül megáll egy pillanatra.) Nagy nap ez a mai.
Függöny le
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése