Szomorú ország

Petőcz András:

Szomorú ország

Szomorú ország szomorú polgára vagyok.

Szomorú a mosolyom, mert szomorú.
Szomorú a nevetésem, mert szomorú.
Szomorú a pillantásom, ahogy az uccán
szomorú honfitársaimra nézek.

Szomorú ország szomorú polgára vagyok.

Szomorú vagyok, mivelhogy körbevesz
valami nagy-nagy szomorúság.
Szomorú vagyok, amikor átölel,
valami szomorú ölelés.

Szomorú vagyok, amikor szomorú
bort iszom, hogy feledni tudjam
végtelen szomorúságomat.

Szomorú ország szomorú polgára vagyok.

Minden pillanatban szomorúságot
szívok magamba.
Nincs körülöttem levegő, ezért
oxygen helyett szomorúság-
molekulákat lélegzik a tüdőm.

Minden pillanatban szomorúságot
árasztok önmagamból.
A bőröm pórusai szemmel nem látható
szomorúság-cseppeket izzadnak,
amióta csak az eszemet tudom.

De mi is a Szomorúság?

Talán megfelelően és pontosan fogalmazok,
ha azt mondom, az Élet tökéletes hiánya.

Szomorú tehát körülöttünk minden.

Szomorú, szomorú, szomorú,
szomorú, szomorú, szomorú,
szomorú.