2014. október 22., szerda

Szépírói kurzus 2014-2015/7


A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódott. A kurzusra a felhívás itt olvasható.
A legutóbbi foglalkozás egyikén - többek között - Habony Mária olvasta fel a novelláját. Az volt a feladata, hogy olyan novellát írjon, aminek az első mondata megegyezik Kertész Imre regényének az első mondatával. A feladatot jól teljesítette, itt közlöm.  


Habony Mária

Macskátlanság

       Ma nem mentem iskolába. Amikor reggel elindultam, vissza kellett szaladnom a tesicuccomért. Véletlen, nyitva hagytam az ajtót, a macska meg egy óvatlan pillanatban kiszökött. Anyám nem tudja, ő és a húgom már hamarabb elindultak itthonról.
       Teljes pánik tör ki rajtam, ledobom a táskámat, bezárom az ajtót és a macska után eredek. Végig rohanok a gangon, lenézek a három emelet mélyen lévő udvarra. Hú, de jó illat jön fel az alattunk lévő étteremből. A konyhájuk ajtaja pont az udvarunkra nyílik és tárva nyitva van. Állj! Mit csinálok? Ja igen, a macskát keresem. Szóval, lenézek és sehol sem látom. Lefutok a lépcsőn, mert nyilván nem ment le lifttel a macsek. Persze, hogy nem, hiszen nem tudja kinyitni a lift ajtót, pláne nem tudja megnyomni a gombot. Minden emeleten és a fordulókban megállok, majd tüzetesen körülnézek. Sehol sincs! Anyám meg fog ölni! Húsvétra vette a macskát nekünk a húgommal. Egy vagyon volt, ahogy anyám szokta mondani. Leülök a földszinten az utolsó lépcsőfokra, két tenyerembe temetem a fejemet, mélyen beletúrok a hajamba- hosszú hajam van fiú létemre, mert szerintem baromi jól áll- és hol jobbra, hol balra rángatom a fejemet. Mi a jó Istent fogok csinálni, ha nem találom meg Glóriát? Glóriának hívják a cicánkat, kiscsaj bizony. Imádom őt, nagyon sokat szoktunk játszani, mindig együtt alszunk. Vagyis én alszom, ő meg harapdálja a lábujjamat. Egy bajom van vele, ő is olyan hisztis, mint általában a nők. Állandóan nyávog. Anyám ilyenkor valami tüzelést emleget, pedig nem is ég a macska és nem is tüzelőanyag. Tudom ám mit jelent a tüzelés, csak viccelek. Sír egy pasi után, mint minden csaj, de nem lesz neki pasija, anyám megmondta. Majd elvisszük az állatorvoshoz, az elveszi a kedvét a pasizástól.
Nyílik a lift ajtó, jaj neeeeeee, a büdös néni az. Az emeletünkön lakik egy öreg néni, borzalmasan büdös szegény. Ne már, észrevett.
-          Csókolom.
-          Szervusz kisfiam.

       Nagy levegő, orr bezár, száj kinyit, így lehet csak elviselni. Ne álljon le velem beszélgetni, mert csak orrhangon fogok tudni válaszolni neki.
-          Baj van, kisfiam?
-          Dem, dincs semmi baj.
-          Biztos? Tán megvagy fázva?
-          Iden, kicsit megfáztam, de amúgy semmi dond.
-          Rendben, akkor szia Kincsem.
-          Csókolom.
      Ez borzasztó volt. De hol a macska? Hol keressem? Fene ebbe az étterembe, milyen isteni illatok jönnek onnan, pláne jólesik így a büdös néni után. Odalopódzok a konyha ajtajához, beleszagolok a levegőbe és magamba szívom az egész étlapot. Kezdek nagyon éhes lenni, a macska meg sehol, suliba nem mentem, úgy érzem, ma nem leszek anyám kedvence. Az udvaron hatalmas, gazos bokrok vannak, senki nem törődik velük, akár tíz macska is megbújhat bennük és észre se venni. Keresek egy botot és elkezdem piszkálni vele a bokrokat, közben pedig szólongatom Glóriát.
-          Glória, Glória, Glóriaaaaaaaa cic cic cic Glóriaaaaaaaa!
       Itt a vég, már látom a haláltusámat, amikor anyám megtudja mi történt. Legalább az étteremben dolgozó konyhás lány, aki most jött ki cigizni, adhatna valami kaját. Rám sem bagózik, vagyis hát bagózik, de nem rám. Feladom! Visszamegyek a 3. emeletre a lakásunkba, lógatom a fejemet és felkészülök minden rosszra, ami csak történhet velem. Életfogytiglan szobafogság, se szülinap, se névnap, se Télapó, se karácsony. Már könnycseppek is nekivágtak az útnak, mely az arcomon át vezet, miközben nyitom az ajtónkat. Belépek a lakásba és akkor és akkor, ott van ő, ott van Glória! Nyávogva jön felém, dörgölőzik hozzám, lerója a kötelező nyolcasokat a két lábam között. Mimimimimiiiiiiiiiii? Mi történt? Gondoljuk csak végig. Nyitva hagytam az ajtót, láttam kiszaladni, majd letettem a táskám… Addig is nyitva volt az ajtó, mindvégig nyitva volt az ajtó…
-           Szóval közben visszajöttél, te mihaszna nyávogó gép?
     Lesz szülinapom, lesz karácsonyom, lesz életem! Van Isten, van macska! De mit mondok anyámnak, miért nem mentem iskolába?


Nincsenek megjegyzések: