A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre.
Németh Dorottya novellája Salinger elbeszélésének, a Ficánka bácsi Connecticutban című műnek a megidézése, méghozzá úgy, hogy Salinger ismert kérésével zárul. Mindenképpen publikálásra érett munka. Gratulálunk!
Németh
Dorottya:
A
tükörkép
- Készen állsz? Jól nézel ki, ez a nap is
csak arra vár, hogy meghódítsd! - mosolygott Halmai Júlia magára, miközben a
tükörben igazgatta a haját. A nő, aki visszanézett, kacéran rákacsintott: - Ma
is szuper leszel!
Idén töltötte be a negyvenedik életévét,
mindazok a dolgok, melyekre kislány korában vágyott, természetessé váltak.
Négyszobás lakás Budapest egyik neves kerületében, króm konyhabútor, bejárónő
heti kétszer. A Fészekrakók ingatlaniroda menedzsereként könnyedén
megengedhetett magának bármit az ésszerűség keretein belül, amire csak kedve
támadt. Nagyon jól emlékezett minden bevásárlása alatt arra, amikor kis cetlin
kellett összeírnia, mi mennyibe kerül, nehogy zavarba jöjjön a kasszánál.
Felkapta a kocsikulcsot a kis tálkából
kifelé menet, vetett még egy gyors pillantást magára, elégedetten nyugtázta,
hogy ügyfeleit ma is le fogja nyűgözni, majd a parkolóba sietett. A portás
intett neki, a szomszédban lakó fiatal házaspár hangosan köszönt - az ő
közvetítésével költözhettek egy ilyen nívós helyre. Kedvtelve nézett végig
legutóbbi szerzeményén, egy ezüst Hondán, az autó pont azt a felsőbbséget és
hatalmat sugározta, amit ő is érezni vélt magában.
Az út a belvárosi irodába pont olyan
kellemes volt, mint minden egyes nap, gondolatban végigpörgette az aznapi
teendőket, miközben a hírek szóltak a rádióban. Az 'ingatlanárak emelkedése'
kifejezés többször is elhangzott.
- Lehet, hogy mégis el kellene mennem arra
a nyaralásra Mallorcára idén, amivel Katáék nyaggatnak már időtlen idők óta? -
morfondírozott hangosan, szokásává vált megbeszélnie magával minden apró
döntést. Nem ment férjhez soha, nem is érezte hiányát se gyereknek, se társnak,
a munka volt a mindene, a fizetés meg az az öröm, ami minden mást pótolt. Nem
mintha nem lettek volna kapcsolatai, vonzó nő volt, aki saját bevallása szerint
alaposan karban tartotta magát, megtehette, hiszen nem kellett csöpögő orrokat
törölgetni jóga helyett, vagy vasárnapi ebédet főzni, bájologni a rokonok
előtt. Anyja korán elhunyt, alig lehetett kétéves, amikor apjával ketten
maradtak, aki ugyan mindent megtett azért, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben
sem, de közepes képességű költőként nem volt könnyű fenntartania kettőjüket.
Júlia idegesen megrázta a fejét, honnan
jöttek elő most ezek a gondolatok? Mintha az élettől kapna választ, megcsörrent
a telefon. Félszemmel az utat nézte, a táskájában kutakodott, már megint
elfelejtette feltenni a kihangosítóra.
- Jó napot, Halmai Júlia beszél -
felpillantott a visszapillantó tükörre, mosolyra húzta a száját, nagyon jól
tudta, mennyire lehet érezni a telefonon.
- Julika? - köhögés hallatszott a vonal
másik végén, Júlia szíve nagyot dobbant, mint mindig mostanában, amikor
váratlan hívást kapott tőle.
- Apus, minden rendben? Miért hívsz ilyen
szokatlan időben? Tudod, hogy dolgozom, nem tudok hosszan beszélni, ez a
munkahelyi telefonom, nem tudnak elérni, ha sokáig foglaljuk.
- Persze Julika, jól vagyok, megkaptam a
legutóbbi csomagod, nagyon figyelmes vagy, pedig csak egyszer említettem neked,
hogy kicsit kopott már a köntösöm.
Júlia vett egy mély levegőt. Ezért
kereste? Hiszen természetes, természetes már évek óta, hogy mindenből a
legjobbat adja apjának, számtalanszor elmondta, hogy nem vár érte köszönetet.
- Apus, használd egészséggel, nemsokára
küldök neked hozzáillő pizsamát is, meglátod, te leszel a legjobban öltözött a
házban, elcsavarod majd a nővérek fejét! - Gyors pillantás az órára, két perc,
és nyolc óra, bármikor befuthatnak az első ajánlatok. - Lassan mennem kell, van
valami fontos, vagy visszahívhatlak este?
- Csak tegnap voltam a sarki közértben,
tudod, ahol mindig azt a cukrot kérted. Találtam friss paradicsomot és
paprikát, nem az a mű valami, amit mindenki vesz mostanában, hanem érezni rajta
a föld illatát, gondoltam, csinálnék egy lecsót, pont, mint amikor kislány
voltál, és átjöhetnél hétvégén ebédelni velem - a hang könyörögve elhalt.
- A hétvégén nem megy, és különben is,
miért akarsz főzni? Nem jó a menü? Direkt beszéltem az orvossal, hogy kímélő
ételeket kell enned, a lecsó nem hiszem, hogy jót tenne neked - Júlia már-már
gépiesen mondta ki a szavakat, egyre csak az járt a fejében, hogy mindjárt beér
a munkahelyére, a naptárát meg át sem nézte még, vajon kivel van időpontja fél
kilenckor? - Apus, megígérem, hogy visszahívlak, de rohannom kell, szeretlek!
- Én is szeretlek Julika, vigyázz magadra.
Hívj, várni fogom.
Kattanás hallatszott ahogy Halmai Péter
letette a telefont, Júlia nem tudott elfojtani egy megkönnyebbült sóhajt. Apja
mostanában kezdte el ennyit keresni, talán elmúlt az újdonság varázsa, amit
eleinte a ház adott, tudja fene. Mindenesetre meg kell értenie, hogy
főszezonban nem szaladgálhat át csak úgy hétvégénként, valakinek meg kell
tartani a lakásbemutatókat, össze kell tenni a prezentációkat, mit gondol, miből
telik arra a csodálatos ellátásra, amiben része van mostanában?
Ha az apjáról volt szó, semmi pénzt nem
sajnált. A legmodernebb idősek otthonába költöztette be néhány éve, mivel
bebizonyosodott, hogy már nem tudja úgy ellátni magát, mint régebben. Háló, amerikai
konyha, fürdő zuhanyzóval és márványkáddal, 45 négyzetméter, orvosi felügyelet
a nap 24 órájában, ki kívánhatna bármi mást?
Miközben a Hondát parkolta a mélygarázsban
- névvel ellátott helyre -, érezte, hogy elönti a nyugalom. Otthon volt, a
megszokott környezetben, ahol jól érezte magát, micsoda butaság, hogy így
felizgatta egy telefonhívás! Most már semmi sem penderítheti őt vissza a kopott
linóleumos konyhába, ahol mindig lecsószag terjengett, mindene megvan neki is,
apjának is, ezért érdemes dolgozni, ezért van minden.
A délelőtt hátralevő részében már szokásos
tettrekészségével állt a kihívások elé, élvezte az alkudozást a kivitelezőkkel,
bezsebelt egy jókora prémiumot egy társasház eladásáért. Leadott két új
kollégát betanulásra, megtartott három interjút, vázolta terveit a
tulajdonosoknak, akik egyet is értettek vele, a jövő a modernizált, kompakt
lakásokban van!
Ebédre csak egy salátát evett a szomszéd
étteremből hozatva, kedvetlenül forgatta szájában az üvegház ízű paradicsomot.
Nagy feladat várta délután, tengernyi szerződést kellett átnéznie, elszívott
egy cigarettát - vékony, mentolos Eve, Németországban kapható csak.
- Zoé, kérem, ne zavarjon senki - szólt
oda a fiatal recepciós lánynak, aki leplezetlen csodálattal nézett rá minden
alkalommal, amikor látta. - A telefonokat vegye fel, ne kapcsoljon be senkit,
szeretnék végezni ma a papírokkal. Készítsen nekem egy presszókávét, erőset, és
mindenkit írjon fel, aki keres, holnap vissza fogom őket hívni.
Gyorsan telt a délután. Hat órakor automatikusan
bekapcsoltak a lámpák, Júlia kábán nézett az faliórára, majd úgy döntött,
inkább bent marad estére, és dolgozik tovább. Fél füllel hallotta, hogy
kollégái hazamennek, majd nyolc óra körül kulcscsörgés jelezte, hogy Zoé is
elhagyta az irodát.
Fél tízig tartott, mire az utolsó
szerződést is lezárta. Fáradtan mosolygott a papírhalomra, megint csak arra
kellett gondolnia, mennyire jó döntést hozott, amikor ezt a pályát választotta.
- Talán holnap egy kicsit később jövök be
- gondolta, de tökéletesen tudta, hogy reggel nyolckor már megint itt lesz,
mert hajtja valami megmagyarázhatatlan kényszer, hogy napról-napra jobb legyen,
felülmúlja önmagát újra és újra.
Bezárta az ajtót maga mögött,
felnyalábolta az új szerződéseket és a listát, amit Zoé hagyott az asztalon,
majd a kocsi felé indult. Miközben a liftre várt, átfutotta a neveket és
telefonszámokat, csodálkozva vette észre, hogy apja kétszer, az otthon, ahol
lakott, háromszor kereste a nap folyamán. A visszahívás, amit ígért, teljesen
kiment a fejéből a sok dolog közepette.
Beült az autóba, beindította a motort,
kitolatott a garázsból és apja telefonszámát tárcsázta, tízkor volt lámpaoltás,
talán még eléri. Kicsöngött, de nem volt válasz, igaz is, mindig korán feküdt.
Otthon jóleső fáradtsággal nyugtázta, hogy
aznap is volt a takarítónő, a levegőben kellemes citromillat terjengett.
Felakasztotta a kabátját, kulcsok a kis tálkába, gyors zuhany, és el is nyúlt
az ágyon, az ágynemű friss volt, és ropogós. Hetek óta nem aludt olyan mélyen,
mint aznap éjjel, a jól végzett munka öröme, valamint a prémium édes álmokat
hozott.
Telefoncsörgésre ébredt, rémülten nyitotta
ki a szemeit, hirtelen nem tudta, hol van. Az ágy fölötti csillárra fókuszált,
majd amikor kitisztult a kép, komótosan a telefon után nyúlt.
- Halmai Júlia, jó reggelt - a kötelező
mosoly nem maradhatott el.
- Jó reggelt, Dr. Mészáros János vagyok,
elnézést a korai zavarásért.
- Miben segíthetek, doktor úr? -
mosolygott Júlia rendületlenül, egy jó ügyfél bármikor keresheti, látott ő már
különc dolgokat.
- Az édesapjáról szeretnék beszélni.
Nagyon sajnálom hölgyem, de Halmai Péter elhunyt a tegnapi nap folyamán.
Fogadja őszinte részvétem.
Júlia érezte, hogy elönti a bosszúság. Ez
nagyon rossz tréfa korán reggel, főleg, hogy évek óta először elaludt, rég úton
kellene lennie.
- Uram, tegnap beszéltem vele telefonon,
valamint még hívott is este, kérem, nézze meg újra a nevét, és máskor legyen
óvatosabb azzal, milyen híreket ad át, és kinek.
- Az édesapja infarktust kapott délután,
először kért minket, hogy ne szóljunk, ne okozzunk feleslegesen aggodalmat. A
kórházban jobban lett, próbálta hívni magát, de a titkárnő szerint irodán kívül
volt, a telefonja pedig ott maradt. Később elszundított, előtte könyörgött,
hogy adjunk át Önnek egy üzenetet, azon aggódott, hogy ha nem engedik haza a
hétvégére, maga esetleg feleslegesen jön át hozzá ebédre. Júlia? Ott van?
Júlia továbbra is a csillárt nézte, nem
értette, miért homályosodik el. Lassan letette a telefont maga mellé a
kisasztalra, halványan hallotta, hogy valaki beszél, de csak szavak jutottak el
a tudatáig, temetés...aláírás...elszállítás... a jelentésük nem. Csak arra
tudott gondolni, hogy késésben van, és fel kell öltöznie, valamit tennie kell,
hogy ezen a napon is készen álljon, ahogy mindig is.
A hangok megszűntek a telefonból, ő a
kosztümjét ráncigálta a helyére, körömcipőbe bújtatta harisnyás lábát, majd a
kijárati ajtó felé menet belepillantott a tükörbe megigazítani a haját.
- Készen állsz? - suttogta a tükörképének.
- Mondd, ugye én rendes lány voltam?
A tükör azonban hallgatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése