Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, őszi félévre. A Líra krzus hallgatója, Szesztai Zsuzsa mitológiai témára írt verset. Pygmalion legendáját újragondolva, Pygmalion fiának a verseit írta meg. Kiváló munkák. Gratulálok!
Paphosz– ciprusi királyfi, Pygmalion fia; anyja az a szobor volt,
amelyet apja faragott, s amelyet Pygmalion könyörgésére Aphrodité életre támasztott. Egy későbbi
hagyomány szerint a nőt, Paphosz anyját Pygmalion Galateianak nevezte el.
Szesztai Zsuzsa
Paphosz vágya
(a gyermek Paphosz mondja anyjáról)
Látni vélem éjjelente
apám karjaiba rejtve
mint vonaglik szobor teste.
Mintha néha hallanám őt
teste alatt éjjelente
amint gyűri a lepedőt.
Nekem adná melle tejét,
nekem adná minden cseppjét.
Életerőt csepegtetve
könnyebbülne meg a melle
testem attól erős lenne.
***
Paphosz – Most az enyém
Szegény apám Pygmalion,
hallom, cuppog velem együtt.
Miközben anyám melléből
jót szopizom, szomjam enyhül.
Szegény apám Pygmalion
csak ül és vár, hiszi szentül,
hogy az övé e mell, míg az
ő szomja nő, enyém enyhül.
Most az enyém – egészen.
***
Félelem
(az ifjú Paphosz mondja anyjának)
Tudom megbántottalak,
látom most haragszol rám.
Legjobban attól félek,
elveszíthetlek, anyám.
Mi lesz akkor,
ha itt hagysz minket és
szoborrá változol
mégis – megint?
Nem tudom, mi lesz akkor,
ha többé nem nézel rám?
S nem szól már csengő hangod,
Galateia, anyám.
Mi lesz akkor,
ha itt hagysz minket és
szoborrá változol
mégis – megint?
Bocsánatot kell kérjek,
nevessünk együtt, nézz rám!
Te mindig dicsérsz engem,
maradj még velünk, anyám.
***
Paphosz és a szerelem
(a felnőtt Paphosz mondja)
Talán vár reám
valahol
a szerelem, ami égi
s nem olyan harcos amazon,
legyen földi mégis légi.
Aphrodité
megszán talán,
Talán testem ősi vágya
nem hiába lüktet, éget,
a szerelem meleg ágya
vár reám, mert ez az élet.
Aphrodité látja talán
***
Paphosz az öregedésről
(a felnőtt Paphosz mondja anyjáról)
Mintha öregség jelei
nem fognák szobor tested.
Arcod finom vonásai
ma is vonzzák a szemet.
Szobor lelkű Galateia,
kit apám képzelete
hívott életre.
Mintha vénülés jegyei
kímélnék feszes tested.
Arcod szobor vonásai
mögé korod elrejted.
Anyám lettél Galateia,
kit apám képzelete
hívott életre.
Mintha nem őszülne hajad,
ránctalan, selymes a kezed.
Mint ahogy nézem mennyire
kék még ma is a szemed!
(a gyermek Paphosz mondja anyjáról)
apám karjaiba rejtve
mint vonaglik szobor teste.
Mintha néha hallanám őt
teste alatt éjjelente
amint gyűri a lepedőt.
Nekem adná melle tejét,
nekem adná minden cseppjét.
Életerőt csepegtetve
könnyebbülne meg a melle
testem attól erős lenne.
hallom, cuppog velem együtt.
Miközben anyám melléből
jót szopizom, szomjam enyhül.
csak ül és vár, hiszi szentül,
hogy az övé e mell, míg az
ő szomja nő, enyém enyhül.
(az ifjú Paphosz mondja anyjának)
látom most haragszol rám.
Legjobban attól félek,
elveszíthetlek, anyám.
ha itt hagysz minket és
szoborrá változol
mégis – megint?
ha többé nem nézel rám?
S nem szól már csengő hangod,
Galateia, anyám.
ha itt hagysz minket és
szoborrá változol
mégis – megint?
nevessünk együtt, nézz rám!
Te mindig dicsérsz engem,
maradj még velünk, anyám.
(a felnőtt Paphosz mondja)
a szerelem, ami égi
s nem olyan harcos amazon,
legyen földi mégis légi.
nem hiába lüktet, éget,
a szerelem meleg ágya
vár reám, mert ez az élet.
(a felnőtt Paphosz mondja anyjáról)
nem fognák szobor tested.
Arcod finom vonásai
ma is vonzzák a szemet.
kit apám képzelete
hívott életre.
kímélnék feszes tested.
Arcod szobor vonásai
mögé korod elrejted.
kit apám képzelete
hívott életre.
ránctalan, selymes a kezed.
Mint ahogy nézem mennyire
kék még ma is a szemed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése