2026. augusztus 25., kedd

Szepezd - Íróakadémia - 2026/1 - Szolláth Mihály verse

 A Szépírói Műhely őszi féléve hamarosan kezdődik. A kurzusra a felhívás itt olvasható. Előtte viszont megtartottuk Balatonszepezden a hagyományos Íróakadémiánkat, amelyen 16 táborlakó mellett olyan előadók voltak jelen, mint Cserhalmi György, Valló Péter, Orosz István, Horkay István, Fazakas István, Berka Attila, Székelyhidi Zsolt, Kovács István, Stekovics Gáspár és mások. A Tábor idején számos vers, próza hangzott el, ezek közül most egy verspárt jelentetek meg, amely verspárt Szolláth Mihály bocsátott a rendelkezésünkre. Hogy esetleg "Castiel" ő volna, azt most ne firtassuk, örüljünk a verseknek.

IAN ANDERSON

IRWIN ANACLET CASTIEL

 az enyém a hegy*

az enyém a föld

 

Én vagyok a hatalom

és Én vagyok a dicsőség

és az enyém a hegy

amelyre felhágsz

igen Te vagy Atyám a Hegy

igen a Te dicsőségedtől zeng a Hegy

az enyém a föld

lent a porban járok

 

kérdezz csak bátran ha mersz

mondj egyetlen jó okot vagy

inkább mondd hogy szeretsz

és félj mindentől amit mondtam

szeretlek bár messze vagy

mikor éhezem és mikor szomjazom

mért kell ölnöm hogy jóllakjak

egyedül mindig mért vagyok

 

ne utánozz és ne hagyj el

képeid ezüst és bálványaid arany

ne bőszíts fel és ne tégy féltékennyé

soha ne nézz át rajtam

ha tanagrát öntök aranyból

hogy legyen kire nézzek

dörögsz fönn a Hegyen

mert féltékeny Atya vagy

 

add nekem pompádat

ékszereid és finom ételeid

építs nekem menedéket

tábláimon szent betűim

nincsenek ékszereim ezek

csak kagylóhéjak a nyakamban

hogy emlékezzek

kis győzelmeimre az éhség fölött

 

élnem kell korokon át

dorgálni és uralni fogom a síkot

fenyegesd ki ellenem jön

és vágd mindet csontig

 

 


 

ősztől tavaszig valahogy kihúzom

didergek a fagyban

bújok a barlangban

asszonyomat elküldted

 

nem vagyok húsvéti bárány

nem vagyok védelmező atya

középső nevem bosszú és

igazi nevem megtorlás

 

azt hiszem én vagyok a Te bárányod

akit majd feláldozol a kövön

saját hibáid oltárán

hogy legyen valamid ami végre fáj

 

asszonyaid és elsőszülötteid

mind holttestté teszem ha kell

egy ujjpattintással

sóval jövök és lánggal jelenek

 

lilith nem halt meg csak démon lett

neki vannak ivadékai én magtalan

vagyok bár ígértél új társat

de fenn a Hegyen csak terveket szősz

Máté és Lukács ugyan-ugyan

majd valami lágyabbat hoznak

szelíd szóval szólnak és

szelíden és tettekkel áldanak

 

korokon át vagyok egyedül

és áhítozom szeretetedre

de mindig csak fenyegetsz

mert itt sehol nincs semmi út

 

ám ti akik figyelmen kívül

hagyjátok ami írva vagyon

ám ti akikről szólni fog a történet

mert letértetek az útról

 

majd kiveszed a bordám

hogy abba rakjam a magom

magamból sarjadjon magom

milyen fertelmes terv ára lesz

 

és amit a gyerekek olvasnak majd

asszonyaid és elsőszülötteid

sótestté kövült és ellángolt

testéről szelíd bizony nem lesz

 


 

 

nem volt szelíd az ahogy a fiam

megölte a fiamat addig nem tudtuk

hogy nemcsak bárányt lehet

ölni hanem embereket is

 

add nekem pompádat

ékszereid és ragyogó kincseid

építs nekem biztos menedéket

szent betűim tábláimon

 

persze lassan már tudunk

ékes betűket írni is olvasni is

mostmár nem felejtünk

eddig történeteket mondtunk

 

élnem kell korokon át

dorgálni és uralni fogom a földet

fenyegetéssel vezetlek és

ha nem jössz velem tarra váglak

 

minden betűt feljegyzünk

beleékeljük az agyagba

kiégetjük mint Te Gomorrát

hogy korokon át tudják tetteid

 

gondolj rám mégis szeretettel

dühöd és ordításod és

megfélemült őrjöngésed

meg dörgő hangom ellenére

 

kezdetben talán szerettél

de megdühödtél amiért

nem lettem tökéletes

pont olyan vagyok mint Te

 

mert Én Atyád vagyok

Én vagyok a hatalom

és Én vagyok a dicsőség

 

én vagyok a Te magod

a Te esendőséged

a Te tarvágásod

 

és most végre

az isten szerelmére

végre hagyj békén

 

és most valóban

hogy csak emlékeidben élj

valóban békén hagylak

* A bal oldali vers Ian Anderson (Jethro Tull): Mine is the mountain/Az enyém a hegy c. szövegének szabad átirata

*

Irwin Anaclet Castiel (1990-; San Francisco) amerikai színész, költő, fotós. Katolikus apától és zsidó anyától született, négy testvére van, a legöregebb bátyja, John-Matthew Castiel, a Vatikáni Hittani és Istentiszteleti Kongregáció alprefektusa, Ferenc pápa nemrég nevezte ki.

   Nős, felesége a zsidó vallású Jayden Mikayla Cohn-Syrall – két gyermekük: Noah (5) és Norah (3).

Castiel korán feltűnt remek színészi képességeivel. Az általános iskolától kezdve a színielőadások főszerepeit játszotta és olykor rendezte is. Darabjával, amelyben a főszerepet is ő alakította, megnyerte az Amerikai Középiskolai Színielőadások Versenyét, ezért elsőre felvették az Egyetem meghívására a Juilliardra, Manhattanben. Az egyetemet kitüntetéssel végezte, majd a Broadway számos színházának meghívását mellőzve visszament Kaliforniába, számos filmszerepet vállalva. Később megnősült, tehetsége és fiatal kora ellenére keveset szerepel.

  Az utóbbi hat évben verses- és novellás kötetei jelentek meg. A legutóbbi kötet (A Szövetség vége), amelyből a címadó verset itt közöljük, számos harcias elutasítással találkozott. Az Amerikai Forradalom Anyái szélsőségesen konzervatív szervezet Castielt feljelentette vallásgyalázásért és istenkáromlásért – a keresetet hosszas tárgyalás után elutasították, azzal az indoklással, hogy megállapíthatatlan a versben szereplő „Isten” lakóhelye, akit a perlő szervezet beidéztetett volna Castiel ellen tanúskodni.

   Rev. Salvatore Cordileone, San Franciscó-i érsek is elutasította a tanúskodást, mondván, hogy ő nem irodalom-esztéta, hanem teológus és lelkipásztor. Hasonlóan nyilatkozott Rebbe Yosif Langer is, a város főrabbija. A kötet ilyenformán nagy sajtónyilvánosságot kapott, és hirtelen az olvasottsági listák élére került, ahonnan 42 hétig el sem mozdult, az eladott példányok száma: 144 000.

 

&

 

(Az „amerikai költő” alakjában feldereng Misha Collins amerikai színész és költő valódi személye [a harmadik vers valóban az övé], aki az Odaát/Supernatural c. természetfeletti tárgyú tv-sorozat egyik főszereplője, ő játszotta Castiel angyalt, akinek a figurája maga is részint utánérzés: Peter Falkot idézi meg Wim Wenders 1987-es legendás filmjéből, a Berlin felett az égből.)

 

 


Nincsenek megjegyzések: