Szépírói kurzus 2016 ősz/21 - Kurucz József drámája

A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. 

Kurucz József csodálatos abszurdot írt. Itt közlöm.

Kurucz József

Kő, papír, buldózer

egyfelvonásos törmeléktörténet

SZEREPLŐK

KÖCSÖN PÉTER         tudós kocsislegény

ZSERBÓ                       a szakács

SZILVIA                       a takarító

PROFESSZOR            a hírhedten közhelyes Nietzsche kiskáté szerzője, makacs székrekedéssel

HANGOSBEMONDÓ

(Egy bontásra ítélt városi könyvtár férfimosdójában vagyunk, négy vécéajtót látunk és a szereplők mocorgó-toporgó cipőit. Tudnunk kell, hogy egy kivétellel mindannyian a bontás elleni tiltakozásuk miatt trónolnak itt. A kivétel, Köcsön Péter, a monda szerint szabolcsi ördöngös a 19. század második feléből, ki a patással cimborált és büntetésként került ebbe a pácba. A Professzor, akinek végül is minden mindegy, egy hónapja nem volt nagydolgon, így kapóra is jött az ülősztrájk. Szilviáról csupán annyit, hogy valójában férfi, az ajtók előtt komótosan takarít.

Amelyik szereplő éppen beszél, kinyitja kopottas, összefirkált ajtaját, majd a mondandója végén becsapja. Szilvia, amikor megszólal valaki, megáll a munkában és elgondolkodva bámulja a plafont.)

HANGOSBEMONDÓ

(Gyerekhang.)

Tisztelt Olvasóink! A könyvtár bontása negyed óra múlva megkezdődik, kérjük, hagyják el az épületet a személyi sérülések elkerülése érdekében. A második emeleti mosdóban gubbasztó tiltakozóknak csak annyit, hogy ha azt hiszitek, a fejlődés útjába ülhettek, tévedtek. Csupán egy körömkosznyi malőr vagytok az ütemtervben. Köszönjük!

ZSERBÓ

(Akkurátusan artikulálva, mintha magolná a szöveget, kezével hevesen gesztikulál.) Összeaprítjuk az újhagymát, vajon megpároljuk, két kisebb krumplit hozzáteszünk, rózsaborssal megszórjuk, tejszínt töltök rá és összeturmixolom. Ez lesz a mártás.

SZILVIA

(Komótosan tologatja a felmosórongyot az ajtók előtt, amikor a falhoz ér, megfordul és folytatja.)

(Bánatos lassúsággal, majd egyre hangosabb beleéléssel, bariton hangon.) Száz forintnak ötven a fele, egye meg a fészkes, fekete fene!

KÖCSÖN PÉTER

(Őszinte rémülettel a hangjában.) Hol vagyok? Ez nem a Szamoshát! (Arcát a tenyerébe temeti.) Isten nem bottal ver!

PROFESSZOR

(Apátiával, rutinos gyűlölettel.) Isten halott, mondottam volt százszor. Maradt nekünk, eme sárbolygón hempergő embereknek az ördögi obstipatio!

KÖCSÖN PÉTER

(Őszinte rémülettel a hangjában.) Hol vagyok? Mi folyik itt és milyen évet írunk? Ki maga ott, a túlsó parton?

PROFESSZOR

(Diadalmas hangon.) Ott van, ahol a galamb se jár. Nem ér a nevem, maradjunk a tegeződésnél, a filozófia professzora vagyok. A legjobb, ha belenyugszik, nem írunk semmit, éljük a folyamatos jelent és éppen ellenállunk.

ZSERBÓ

(Továbbra is fröcsögő hévvel.) Fél kiló aszalt szilvát este megmosunk langyos vízben, utána hideg vízben, egy óra hosszat áztatjuk, majd kiszedjük porcelán edénybe és megszórjuk cukorral. Utána, utána, itt egy halom szilva és mit is akartunk vele?

SZILVIA

(Bánatos lassúsággal, majd egyre hangosabb beleéléssel, bariton hangon.) Sej, haj, minek a fecskének az a hosszú szárny? (Tovább mossa a padlót, de láthatóan elbizonytalanodik tevékenységének értelméről.)

PROFESSZOR

(Tudálékosan.) Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék. Különböző korok nagy elméi is megmondták, szarnak, bajnak, nincs gazdája. Bár hót ziher, senki sem tökéletes, ha emlékeznie kell a valóságára, mert az törékeny, mint egy csirke villacsontja.

KÖCSÖN PÉTER

(Hirtelen haraggal.) Piti ördögökkel cimboráltam, na és? A lovaimat vakarták ki a ganéból, na és? Néha füttyentettem és a gémeskút vizet húzott önnön magától, na és? Ki nem hibázik, ha előnye származik belőle. Szerelmes voltam!

PROFESSZOR

(Kioktató és dorgáló hangon.) Légy hű a Földhöz. Ne hallgass azokra, akik túlvilági örömökkel kecsegtetnek. Véleményem szerint Nietzche a bajusz mögötti dionüszoszi élet megteremtésére törekedett. A bajusz nem csupán a szőrtüszők összpontosított diadala az orr alatt, hanem tetemre hívás egy magasabb rendű cél érdekében a kicsinyesség és butaság ellen.

ZSERBÓ

(Mélabúsan, már nyoma sincs a kezdeti hévnek.) A babot főzés előtt 24 órával beáztatjuk. A vöröshagymát levelekre bontjuk, és lassú tűzön, libazsíron egy termetes vasedényben üvegesre pároljuk. Ha véletlenül egy-egy hagymalevél megbarnul, ki kell dobni, mert különben az egész sólet odaéghet. 

SZILVIA

(Őszinte beleéléssel.) Túl a Tiszán, jegenyefa tövébe, kééét szerelmes játszik egymás ölébe!

PROFESSZOR

(Didaktikusan.) A bátorság a legjobb agyonütő szerszám. Egy határozott ÁMEN a célok eléréséhez. Az unalom pedig az a biztonságos akol, ahol a maguk fajta mihasznák dörgölőznek, bánkódnak, azért, amit megtettek ugyan, de hogyan.

ZSERBÓ

(Elkámpicsorodva, szinte a sírás határán.) A fülemüle-, flamingó- és rigó nyelvből készített pástétom szürkeségét felborzolhatjuk egy értő gondossággal elhelyezett, főtt pávatojás körettel… (elcsukló hanggal) és nem győzöm eléggé hangsúlyozni a petrezselyem, a friss petrezselyem kirobbantó erejét a borús hétköznapokból!

KÖCSÖN PÉTER

(Átszellemülten, látnoki lendülettel.) Már látom, miért vert ide az eső, az Isten, vagy nevezzük akárhogy. Itt tényleg mindenki tökkelütött ellenálló, kicsinyes álmokkal és félresiklott élettel.

SZILVIA

(Megáll a felmosással, leül a földre. Beletörődéssel beszél.) Sehogy se jó. Mindenki blöfföl. (Hangosan böffent.) Ez az egész egy látszatvilág, látszatcselekvésekkel. Kérem, valakinek derogál a dohányfüst?

(Egy óriási, átlátszó, füsttel teli zsákot húz elő valahonnan és kiharapja. Tartalmát ide-oda spricceli.)

Gyűlölöm a freudistákat, azt hiszik, az ember azért dugdos papucsot a szájába, mert az anyja rosszul főzött. (Tovább fújja a füstöt.)

KÖCSÖN PÉTER

(Kijön a vécéből, Szilvia vállára teszi a kezét.) Veled kezdem, nyomorult. (Szilvia megáll, ránéz, elengedi a felmosót, ami hangosan koppan a padlón.) Piacképes szakmát adok neked: legyél fejszámoló művész! (Csettint.)

(Szilvia ujjongva el, az eldobott felmosóba még vidáman belerúg.)

Elsőre nem rossz, működik még az intuícióm. (Fontoskodva megvakarja az állát és körülnéz. Jobb kezét, mint egy műszert, maga elé tartja.) Hoppá, van egy eldugultunk. (A Professzor ajtaja felé tekint, két hosszút és egy rövidet füttyent.)

PROFESSZOR

(Elemi megrázkódtatással felsóhajt és kiront.) Ez lehetetlen, a népi hitvilág bűbája gyakorlatban is működik. Nincs többé blokádérzet! Mester, leköteleztél, Nietzsche halott, te nem! A filozófia csak spekuláció! (Kilép az ajtón, megöleli a tudós kocsist, majd törökülésbe helyezkedik mellette, átkarolja lábait és boldogan a semmibe réved.)

(A lámpák vacakolnak, el-elhalványul a világítás, félhomály, kintről rombolás zaja hallatszik. A háttérben egy faltörő golyó kezd jobbra-balra lengeni.)

ZSERBÓ

(A nadrágja letolva, kicsoszog bizonytalanul és körbepillant.) És velem mi lesz?

KÖCSÖN PÉTER

(Nyugodtan felsóhajt.) Van valami kívánsága? Mondja ki nyíltan. A hókuszpókusz kimerített.

ZSERBÓ

(Tétován.) Nem is tudom. Van egy listám, valahol itt kell lennie, valamelyik zsebemben. (Forgolódik.) Mindig leblokkolok válsághelyzetben.

(A fények kialszanak, a pusztítás zaja egyre hangosabb lesz. Halványan, majd egyre erősebben Köcsön Péter magasba emelt jobb kezében felizzik egy patkó. Körbenéz a foszforeszkáló fénykörben, csettint, majd pukk, eltűnnek a Professzorral. Zserbó visszakullog a vécébe és becsukja az ajtót.)

HANGOSBEMONDÓ

(Mennydörögve.) Öveket becsatolni, kezdődjön a show! (Sátáni kacaj visszhangzik.)

(Fények villódznak, kitépett könyvek oldalai hullnak az égből, a pusztító golyó leng, jobbra-balra.)