2022. november 11., péntek

Szépírói kurzus 2022/ősz/9 - Szesztai Zsuzsa és Szolláth Mihály versei

A Kodolányi János Egyetem Szépírói Műhelye idén is folytatódik. A kurzusra a felhívás itt olvasható, már lehet jelentkezni a következő, tavaszi félévre. A Líra kurzus két hallgatója, Szolláth Mihály és Szesztai Zsuzsa egymásnak írt verset. Pontosabban szólva, Zsuzsa verseire reagált Mihály. Mindkettőjük munkáját nagyon szerettem.  

Szesztai Zsuzsa
Levél egy barátnak
 
Napok óta nem írtam
egy sort sem, pedig akartam,
elsodortak a feladatok.
Gurulnak a hetek,
mint leszaladt gyöngyszemek,
s te itt élsz gondolataimban.
Mintha tegnap lett volna,
hogy ültünk a nappali homályban
és egy pohár bor mellett
megváltottuk a világot,
vagy legalábbis úgy hittük,
hogy nekünk dolgunk van.
Valahogy minden sok most,
az elvárás, a kötelesség,
magasan a léc.
Hogy ki tette oda?
Talán én magam voltam,
a megfelelni vágyás.
Nehéz megtalálni a határt
a fontos és fontosabb között.
Nem írtam, pedig készültem írni
napok, hetek, hónapok óta.
Tudom, te is így vagy ezzel,
ahogy én a világrengeteggel,
élsz egyik napról a másikra,
megállsz pillanatokra,
s akkor bocsánatot kérsz.
 
 
Azt hiszed
 
egy az irány
min haladunk
a vége ismert
kitaposott utakon
lavírozva köveken
átbukva kanyarokon
te a magadén
én az enyémen
egy az irány
az enyém
a tied
komótosan haladunk
a sorban a helyed
előre elrendeltetett
ismeretlen
a szereposztás
azt hiszed
megváltoztathatod
sorsod könyvéből
kitéped
a hetedik lapot
azt hiszed
valami változott
holott csak
kitoltad az időt
 
 
Szolláth Mihály
„Levél egy barátnak”
(Szesztai Zsuzsának ajánlom)
 
Napok óta nem írtam
egy sort sem, pedig akartam,
elsodortak a feladatok.”
 
Aztán mégis nekifogtam,
mert szégyelltem kissé magam
s bár mindig írok valamit,
 
csak nem neki, vagy róla…
de ezt meg kell hetek óta
írnom már végre,
 
tovább nem halaszthatom
ma este tán felolvasom
versemet neki:
 
Kedves Zsuzsa – osztálytársam,
kedves és jó vagy, már ha
mondhatok ilyet,
 
csak képernyőn látjuk egymást,
de verseid, meglásd,
hű képet adnak
 
bennem: remek költő vagy,
és anya és nő, aki felhagy
a feleslegessel:
 
…elvárás, a kötelesség,
– mondod – „…magasan a léc
ha lejjebb lenne,
 
akkor te sem szeretnéd…
„…te is így vagy ezzel,
ahogy én a világrengeteggel…”
 
– …persze, Zsuzsa, majd egyszer,
ha végzünk a verssel,
megállunk a pillanatban…
 
…és már nem kérünk bocsánatot
mert elengedtünk minden bánatot
egy pohár bor mellett
toljuk ki az időt.
 
(A vers Szesztai Zsuzsa hasonló című versére reflexió és tisztelgés -, a kurzív sorok, szavak idézőjelek közt az ő verséből valóak, és még néhány másik szó is, eltérően ragozott alakban, ami nincs jelölve. Sz. M.)
 

 


Nincsenek megjegyzések: